Honismeret, 2017 (45. évfolyam)

2017 / 1. szám - TERMÉS - Németh Gyula: A vasgyártás fejlődése Gömör vármegyében a kezdetektől az ózdi vasgyár megalapításáig

A hazai ipar fejlődését elősegítő következő állomás az 1839-10. évi pozsonyi diéta volt, ahol a XVII. törvénycikkben biztosították minden tőkével rendelkező személy számára az ipari vállalkozás szabadságát. Nem sokra rá Pozsonyból az országgyűlés által gróf Pej­acsevich János elnökletével műkö­dő bizottság az ipar és a kereskedelem fejlesztése okán véleményt kért a Gömör és Szepes vármegyei vasgyárak vezetőitől. Ennek megvitatása miatt gróf Andrássy György elnöklete alatt a Gömör várme­gyei hosszúréti Andrássy-kastélyban értekezletet tartottak 1843. szeptember 6-án. A reformkor főbb törekvései között szerepelt a közlekedés, valamint a gépi nagyipar fejlesztése, amihez nagy mennyiségű sínre, acéllemezre, továbbá profilacélra volt szükség, így az Andrássy-kas­télyban összegyűltek arra a döntésre jutottak, hogy mivel a hazai vasgyárak meglévő hengersorai elég kicsik voltak, a sínek előállításához új vasfinomító és -hengerlőgyárat hoznak létre. Az új gyár felépítésének tervét a Rimai Coalitio és annak tisztfőnöke, Rombauer Tivadar karolta fel. A sokrétű, intelligens, Bányászati Akadémiát végzett fiatalember a Coalitio elnökével, Szathmáry Ki­rály Pállal a vasgyártás új technológiájának tanulmányozása végett Stájerországba, Csehországba, Bel­giumba és Angliába utazott a társaság megbízásából. A szigetországban eltöltött idő szolgált a legtöbb tapasztalattal. Megfigyelte, hogy az angol vas azért olcsó, mert előállításánál a drága, erős erdőpusztí­tással járó faszén helyett inkább kőszenet használtak. Hazatérését követően kísérleteket folytatott a várkonyi szénnel, mely vasfinomításra alkalmasnak bizonyult. Nem sokra rá, 1845. május 15-én Rima­szombatban a Murányi Unió, a Rimai Coalitio, gróf Andrássy Károly, valamint Szitányi Ullmann Mó­ric pesti nagykereskedő megalapították a Gömöri Vasművelő Egyesületet, továbbá elhatározták, hogy vasgyárat fognak építeni a nádasdi, a hangonyi és az uraji völgyek találkozási pontjánál fekvő faluban, Ózdon. A Felvidék ércekben gazdag hegy­vonulatainak kiaknázása több évszázados múltra tekint vissza. A vaselőállítás az idők során sokat fejlődött, ami azzal is magyarázható, hogy megnőtt az igény az abból készült használati tárgyak iránt. A XIX. században a külföldi termékek szintén megjelentek a hazai pia­con, mely versenyhelyzetet eredményezett. A gömöri vastermelők felismerték, hogy a nyugati árukkal szemben csak együttes erővel lehet fellépni, így jöttek létre a különböző vasipari társaságok: a Murányi Unió, a Rimai Coalitio és a csetneki Concordia, megnyitva az utat egy új korszak felé. Németh Gyula Felhasznált irodalom. Gömöri Miklós­: Bányászat és kohászat. In Magyarország vármegyéi és városai: Gömör-Kishont vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Reprint, Bp., 2008. Magyarország története a 19. században. Szerk.: Gergely András. Bp., 2005. 54.; Az Ózdi Kohászati Üzemek története. Szerk.: Berend T. Iván. Ózd, 1980. 44-51.; Szabó Endre: Ipar, kereskedelem és hitelügy. In Magyarország vármegyéi és városai. Gömör-Kishont vár­megye. Szerk.: Borovszky Samu. Reprint, Bp., 2008; Sziklavári János: Az izzó vas tűzcsillagai. (Vaskohászat tegnap és ma), www.scitech.mtesz.hu; Volny József: Gömör megye bányaipara (1867). Rudabánya, 2003. 12-15.; Vass Ti­bor: Rombauer Tivadar, a gyáralapító (1803-1855). Ózd, 1996. A hosszúréti Andrássy-kastély (Ózdi Muzeális Gyűjtemény és Gyártörténeti Emlékpark)

Next