Honismeret, 2019 (47. évfolyam)

2019 / 1. szám - KÖZ-GYŰJTEMÉNYEK - Novák László Ferenc: Arany János nagykőrösi múzeuma

­ A városi közgyűlés 1928. március 13-án tárgyalta az ügyet, s örömmel üdvözölték a pol­gármester múzeumalapítási szándékát, adománytételét, ugyanakkor határozatában ki­mondta, hogy „Utasítja a városi képviselőtestület a szervezési szabályrendelet átdolgozására kiküldött bizottságot, hogy a múzeum kezelésére vonatkozólag a szabályrendelet tervezetébe vegyen fel megfelelő intézkedéseket és már most kimondja, hogy a múzeum kezelésére nem kíván újabb tisztviselői állást szerezni, hanem annak kezelésére egyik tisztviselő ügykörébe lesz beosztandó.”10 Tehát Dezső Kázmér múzeumalapító polgármester jogos elvárása nem teljesült, a városi hatóság nem engedélyezte a múzeum intézményesítését. Dezső Kázmér részéről mondhatni, csupán „eszmei” múzeumalapítás történt, mert a város nem biztosított állandó helyet az intézménynek (raktározás, restaurálás, állandó és időszaki kiállítás stb. céljából), szakemberrel, muzeológussal sem rendelkezhetett, aki a tu­dományos kutatást-ismeretterjesztést, tárgyak és dokumentumok gyűjtését, azok nyilván­tartásba vételét, feldolgozását, szükségszerű restaurálását, kiállítások szervezését és ren­dezését, tudományos publikációs munkát végezhette volna. Múzeumi raktár sem létezett. Dezső Kázmér a gyűjteménygyarapítást azonban központi feladatának tekintette. Pél­dául az irodalomtörténeti gyűjteményt is létrehozta. 1928. december 11-én vett részt a „Lan­tos R. T.” könyvkerekedés Budapesten tartott árverésén, ahol „Szendrey Júlia Levelesládája” értékes darabját, Petőfi Sándor feleségének 1848. májusban Nagykőrösön írt, Úton vagyok, s nem vagy velem... című költeményét, valamint még néhány Petőfi-verset vásárolt meg a múzeum számára. A múzeum sorsában kardinális változás, mondhatni fejlődés a háború után, a negyvenes évek végén következett be, amikor az 1949. évi XIII. törvény rendeletileg hozta létre az egy­séges múzeumi szervezetet, s ennek következményeként mozdulhatott előre a nagykőrösi múzeum ügye is. Közvetlenül a Művelődési Minisztérium és általa az országos szakmúze­umok felügyelete alá tartozott, ugyanakkor fenntartása a városi tanács hatáskörében volt. Mindezeknek tulajdoníthatóan a múzeum saját épülethez juthatott, mivel a nevezetes körösi 1848-as huszárkaszárnya, majd katonai méntelep lakatlanná vált. A város alkalma­zottja, dr. Balanyi Béla a főtiszti épületbe költöztethette a városi levéltárat és a múzeumi gyűjtemények anyagát.11 Bács-Kiskun megye megszervezése 1950-ben történt, amelynek központja Kecskemét lett. Az újonnan megszervezett megyei intézmények közé tartozott a levéltár, amelynek igazgatójává dr. Balanyi Bélát nevezték ki, aki az újonnan létesített Kecskeméti Állami Levéltárba szállította a nagykőrösi levéltár anyagát a múzeum épületéből, ő maga továbbra is a múzeum vezetője maradt mellékállásban. Jóllehet, az ötvenes évek közepén a minisz­térium kinevezett ide egy szakmuzeológust igazgatónak Keszeg István személyében, aki azonban rövid időn belül eltávozott Nagykőrösről. A múzeumi tudományos tevékenység továbbra is a régészeti szakágban jeleskedett. A sze­gedi egyetem a negyvenes évek végén folytatta Nyársapát kutatását. Bálint Alajos régész­professzor és munkatársai (köztük az akkor még fiatal régész Éri István) feltárták a nyárs­apáti udvarház-erődítményt. A Szegeden őrzött régészeti anyag is visszakerült Nagykőrös- T 10 MNL PML NkV Közgyűlési K­. 2654/ki.—1928. 11 A huszárkaszárnya pusztulását a hadászatban bekövetkezett sarkalatos változás idézte elő. Gyakorlatilag nem volt szükség már lovassági fegyvernemre, ugyanakkor mint méntelep még működhetett volna tovább. A városvezetés sajnálatos módon engedélyezte a hatalmas téglaistálló bontását, de a Ceglédi úti legénységi szárnyépületet is lerombolták. A főtiszti épületnek sérült nyugati végét a néphadsereg kezdte bontani, de Balanyi Bélának a Honvédelmi Minisztériumnál sikerült megakadályoznia annak elpusztítását. (Dr. Balanyi Béla szíves közlése, 1972): 41

Next