Honismeret, 2019 (47. évfolyam)
2019 / 6. szám - TERMÉS - Pethő Judit: Hajdú Vármegye legendás főlevéltárnoka, Herpay Gábor
Sok olyan munkát elvállalt, ami nem lett volna a feladata: a különböző ünnepi alkalmakra az egymást követő alispánok vele íratták meg beszédeiket, s nem egyszer el is kellett mondja helyettük... Nemigen lehetett olyan kéréssel fordulni hozzá, amit - ha módjában állt - ne teljesített volna. A szegény falusiakon gyakran úgy is segített, hogy kifizette helyettük a kért bizonyítvány, vagy egyéb irat kiállítási díját, vagy adott nekik pénzt a hazautazásra. Az 1944-es év történései a Herpay család életében is igen nagy változásokat hoztak. Herpay Gábor ekkor kapta legjelentősebb közéleti megbízatását. Miután a polgári és katonai menekülők után az elöljáróság is elhagyta Debrecent a város értékeivel, a polgármester és a főispán vezetésével, a csaknem elpusztult, rommá bombázott Debrecen közhatalmat gyakorló magyar katonai parancsnoka, Martinovics István - „a polgári lakosság kérésére is” - a megyei és városi törvényhatóság vezetőjévé nevezte ki Herpay Gábort, főispáni minőségben. Ugyanakkor Vásáry István képviselőt megbízta a polgármesteri teendők elvégzésével, a közellátási ügyek intézését pedig Zöld József nyugalmazott polgármester-helyettes vette át. 1944. október 19-én a szovjetek elfoglalták a várost, 20-án a katonai parancsnokságuk elhelyezkedett a Kossuth utcai pénzügy-igazgatóság épületében, 21-én pedig Herpay Gábort megyei alispánnak nevezték ki és megbízták a helyi közigazgatás megszervezésével. A Debreczeni Képes Kalendáriumban megfogalmazták, hogy „a város itt maradt tisztviselői emberfeletti munkát végeztek, hogy a rendet helyreállítsák, a katonai parancsnokságok követeléseit teljesítsék, a lakosság élelmezését biztosítsák”. Herpay Gábor alispáni intézkedései közül ki kell emelni a zsidókat sújtó rendeletek hatályon kívül helyezését, a postai futárszolgálatnak - az országban egyedülálló megoldással történt - megszervezését: a megyében alkalmazott 150 útkaparó volt a postás is, előteremtette a németek által felrobbantott hidak helyett gyorsan szükségessé vált pontonhidakhoz a hordókat stb. Nagyon sok mindennek volt a lelke és mozgatója. A szovjet csapatok helyi parancsnokai, Szotnyikov és Jegorov csak vele, a „gubernátor”-rajz (ők csak így hívták) tárgyaltak, őt vitték magukkal mindenhová a megyében, hogy céljaikat elérjék. A neki „kiutalt” autóban sohasem ült, mert azt hol ez, hol az kérte kölcsön, neki maradt a katonai teherautó (nyitott platós, alaposan meg is fázott...), a páncélkocsi, szekér, mikor mi. A falvakban nemegyszer szeme láttára hajtották el a jószágot, de az is előfordult, hogy embereket, olyan is volt, hogy rájuk lőttek, egyszer átlőtték a kalapját. A „gubernátor”-t az oroszok is tisztelték, még az a Jegorov is, aki ideges, asztalt verő ember volt, s mindenki félt tőle. „Akármikor mentek a gubernátorhoz, mindig munkában találták.” Herpay Gábor valóban megállás nélkül dolgozott. Közben otthona feldúlva, összes javait elveszítette, családja szétszórva, kifosztva, menekülésben, a kapcsolattartás minden lehetősége és reménye nélkül. Saját szavaival: „... az ostrom után azonnal szolgálatba állíttattam... Zsombor fiam (házuk minden berendezésével tövig leégett) a klinikán kapott egyszobás lakást, mi is velők voltunk, ágyrajárók... .megyeházi lakásunkban egy szeg, egy kilincs nem volt, s ott katonai alakulatok voltak állandóan... az első 17 nap egyszer ettem a népkonyhán, a polgármesterrel együtt... borzasztó volt elgondolni is, mi vár még ránk?!” 5 Debreczeni Képes Kalendárium, Debrecen, 1946. 66. 6 Debreczeni Képes Kalendárium, Debrecen, 1946.69. 7 Gubernátor , kormányzó. 8 A feleségével.