Honismeret, 2019 (47. évfolyam)

2019 / Különszám - „Nap mint nap van feltámadás és van kálvária...”*

külniük kellett, otthagyták a harangjukat - egy helytörténészhez került, nála megtaláljuk. Fel is kerestük a gyógyszertárban, ahol dolgozott. Akkor még Milosevics volt hatalmon, ezért a harangot át kellett lépni a határon. A reformátusok tulajdona volt, ezért Hidason kerestük meg az ott élő református székelyeket és az imaházuk mellett építettünk egy ha­ranglábat, ott helyeztük el. 2000. augusztus 20-án szólalt meg először. Az átmenekített ha­rangláb története úgy folytatódott, hogy egy nagy református templomot is építettünk ott erdélyi stílusban, melyet 2008. november 16-án szenteltünk fel. Ebben a szép munkában is segített Halász Péter.­­ Már említettük, hogy a bukovinai székelyek történetének egyik krónikása Káka Rozália, míg a csángóknak Halász Péter, aki rendszeresen gyűjtőutakra járt, s pár éve közöttük is él Gyimesközéplokon.­­ Volt idő, amikor némelyik kutatót kitiltották Moldvából, sőt Erdélyből, s akkor hoz­zánk jártak. Bonyhád, Kakasd, Izmény, Hidas lett a fő kutatási területük, ahol a székely nyelvjárást, ruházkodást, hagyományokat gyűjtötték. Ennek köszönhető, hogy erről a népcsoportról szinte mindent tudunk: elkészültek a családfák, a DNS-minták, és az 1941-es fotókat is digitalizálták. Az ismertség szempontjából nagy áttörést jelentett az első „Röpülj páva”, amikor a Bonyhádi-Izményi bukovinai székely néptáncosok nyerték meg a versenyt, s a második helyen az egyházaskozári csángók végeztek. Ez a televíziós szereplés irányítot­ta újra a figyelmet erre a népcsoportra.­­ Államtitkár Úr, állandóan úton van, s bár hivatalosan már nem elnöke a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének, amiben csak lehet, segíti őket és a FIDESZ-KDNP Tolna megyei országgyűlési képviselőjeként szűkebb pátriája érdekeit képviseli. Úgy tudom, buda­pesti munkájából is Bonyhádra tér haza. Nem fárasztó ez? - Azért vagyok itt, mert a közösségem támogat. Egyébként pedig amit csinálok, az a szívügyem - ilyen egyszerű! Zika Klára 46 „Nap mint nap van feltámadás és van kálvária...”* Beszélgetés Salamon József gyimesbükki plébánossal „Nap mint nap van feltámadás és van kálvária, mely teleszórja gonddal és munkával a követ­kező napjainkat. Mindennek a lényege itt az élni akarás, mely életet kelt ott is, ahol már rég lemondtak róla” - írja Gyimesről szóló könyvében vendégem, aki bárhol szolgált, felada­tának az értékteremtést, a fiatalok támogatását és a közösségépítést tekintette. Köszöntöm önöket! Oláh-Gál Elvira vagyok. Vendégem Salamon József gyimesbükki plébános. Te­vékenységét a Jakab Antal erdélyi püspökről elnevezett díjjal, a Lakatos Demeter moldvai költő emlékére alapított elismeréssel és idén március 15-én a Magyar Arany Érdemkereszt­tel ismerték el. * Az alábbi interjú a budapesti Kossuth Rádió Nagyok - Történetek a teljesítmény mögött című műsorában 2019. július 7-én elhangzott beszélgetés szerkesztett változata. A szerk.

Next