Honismeret, 2021 (49. évfolyam)
2021 / 1. szám - KÖNYVESPOLC - Halász Péter: Egy filosz néprajzkutató remeklése
és szakmai periodikákat, közöttük A magyarországi szlovákok néprajza kiadványsorozatot. Külön kitér a dokumentumok nyelvezetére is. Ján Botík összeállította a 80. életévének betöltése alkalmából Gyivicsán Anna bibliográfiáját is, 1965-től napjainkig. Horváth Sándor Zsilák Mária Igaz történetre figyelmezzetek... című Tatabánya-Bánhidán kiadott, az ottani Izing család történetét feldolgozó kötetét recenzálta. A jubileumi szlovák néprajzi kötetet az 1989-2018 között megjelent hazai szlovák néprajzi kiadványok teljes könyvészeti jegyzéke zárja. A magyarországi nemzetiségek néprajza kiadványsorozat német és szlovák anyanyelvű tanulmányai végén magyar és angol nyelvű rezümék segítik az jobb eligazodást. (Beiträge zur Volkskunde der Ungarndeutschen 2019. A magyarországi németek néprajza 34. Szerk.: Karl Manherz/Manherz Károly. ELTE Germanisztikai Intézet-Magyar Néprajzi Társaság, Budapest, 2019. 280 oldal - Národopis Slovákov v Madársku 2019. A magyarországi szlovákok néprajza 25. Szerk.: Katarina Király/Király Katalin. Magyar Néprajzi Társaság, Budapest, 2019. 211 oldal) Székely András Bertalan EGY FILOSZ NÉPRAJZKUTATÓ REMEKLÉSE Ezzel az érzéssel tettem le Hála József új, 25 tanulmányt tartalmazó kötetét, amely impozáns válogatást nyújt a szerző néprajzi témájú írásaiból. A megjelenésük idejét tekintve 37 esztendő termését tartalmazó könyvben található tanulmányok három nagyobb egységbe foglalva kerülnek az olvasó elé. Az első a Néprajztörténet, ami 7 írást tartalmaz. Már ezek között is találunk olyat, amely megcsillantja a szerző - hogy azt ne mondjam „kaján” - hajlamát az elődök tévedéseinek következetes kijavítására, kiigazítására, plágiumgyanús tollvonásaik leleplezésére. Ami nem egészen veszélytelen művelet, nagyon alapos filológiai utánajárást és szerkesztői pontosságot igényel. Szerencsére szerzőnk mindkét tulajdonsággal rendelkezik, meg aztán nem is mindig maga „leplezi le” a „plagizátort”, aki jelen esetben a fiatal Jankó János, s a vádat nem kisebb személyiség képviseli, mint Herman Ottó, aki aránytalan és szakmai féltékenységet sejttető vehemenciával esett neki ifjú kollégájának, amiért a kalotaszegi lakodalom leírásának 20 oldalnyi szövegéből 20 sort - közvetlenül, vagy közvetve - Kőváry László, valamint Réső Ensel munkájából vette át, a forrás megnevezése nélkül. Hála József tehát nem annyira a leleplező „hálátlan”, hanem a jelenséget megörökítő tudománytörténész „hálás” szerepére vállalkozik, a megértő és békéltető utókor képviselőjeként, aki „egyúttal” saját filológiai figyelmetlenségét is bevallja, amiért hibásan közölt újra egy Kalotaszeg népéletével foglalkozó írást. A kötet írásaik szinte mindegyikére jellemző, hogy azon kívül, amiről szólnak, még külön tudománytörténeti kuriózumot is tartalmaznak. Ilyen a Keszi Kovács László és Gunda Béla Ipoly és Garam menti gyűjtéseiről készült kéziratok sorsának feltárása, amik a Néprajzi Múzeum 1938-ban létrehozott, immár 33 ezernél több leltári számból álló Ethnológiai Archívum (EA), több mint 560 folyóméternyi kézirat- és hagyatékanyagának első és második számú tételei. Ez már önmagában is figyelemre méltó felfedezés, de a java az, hogy Gunda Béla, aki akkor, vagyis 1939-ben nem adta le az adattárnak a kéziratát, 1993-ban, a Börzsönyvidék című tanulmánykötet szerkesztőinek kérésére kibővítve elkészítette és meg is jelenhetett. Rendhagyó módon, de jelentőségénél fogva beleillik a tanulmánykötetbe annak a tanácskozásnak Hála József és Balassa Iván által aláírt jegyzőkönyve, amire a „rendszerváltásként” ismert eseményt követően, 129