Honismeret, 2021 (49. évfolyam)
2021 / 6. szám - ÉVFORDULÓK - Lengyel Ferenc: Kétszáz éve született Szelestey László költő, politikus
öt gyermeket szült. Közülük László volt az elsőszülött, egy féltestvére élt még anyja előző házasságából. Érdekes és a jelenre is érvényes különlegességet kínál felnőtté válása lépcsőfokait végigkísérni. Már kisgyerek korában feltűnt kiváló nyelvtehetsége. Háromévesen egyformán jól beszélt magyarul és németül. Apja sokat foglalkozott vele, németül szólt hozzá. Célirányos nevelésének egyértelmű jele, hogy szülei nem csupán kétnyelvű gyermeknek nevelték, hanem ötéves korában elkezdték neki a harmadik nyelvet taníttatni. Francia anyanyelvű nevelőnőt fogadtak melléje, akitől a kordivat művelt társalgási nyelvét sajátította el. Hét vagy nyolcéves lehetett, amikor latint kezdett tanulni a szomszéd falu, Vámoscsalád plébánosától. Kortársainál mindenképpen sokkal változatosabb előképzettségű gyermek volt. Szülei Kőszegre küldték tanulni. Onnan került Sopronba, Szombathelyre, végül Győrbe, ahol jogot tanult. Első versei alig tizennyolc éves korában, 1839-ben jelentek meg a Társalkodóban. Ügyvédi gyakornokoskodása idején egy soproni megyei bálon ismerkedett meg Igmándy Magdolnával, az iklanberényi földesúr lányával. Miután összeházasodtak, a hozományul kapott iklanberényi birtokra költözött asszonyával, ahol nagyon boldog heteket töltöttek. Igmándy Magdolna művelt hölgy volt, írással is foglalkozott, verseit Madelaine álnéven a Hölgyfutár közölte. Férjének, az 1848-as forradalom előtti évek fiatal költőjének szerepvállalása több vonatkozásban rokon a Petőfiével. Szelestey is bekapcsolódott a forradalomba és szabadságharcba a nemzetőrség tisztjeként, amikor megsebesült, visszavonult szülőfalujába. Alig négy év elteltével meghalt fiatal felesége, 1854-ben özvegyen maradt. Hónapokra magányosságba vonult vissza, alig tartott kapcsolatot a külvilággal. Csak a hozzá legközelebb állók zavarhatták a fájdalmába zárkózott költőt. Deák Ferencnek sikerül rávennie, hogy meglátogassa, és nála töltsön el két hetet, írja a már idézett családi kronológia krónikása, Szelestey P. (Polgár) Attila. Azután felköltözött Pestre, a formálódó fővárosba. Életének ezt a korszakát több művének a kötetté szerkesztése és megjelentetése jellemzi. Első kötetét (Érzelemvilágok. Szombathely, 1842) tíz év késéssel követi az Összes költeményei (Pest, 1852), majd ezután évente sorra egy-egy verseskötet: a Kemenesi czimbalom (Pest, 1853), a Falu pacsirtája (Pest, 1854), a Tündérvilág (Pest, 1855). A következő mű egy olyan tematikus antológia, amelyet csak egybeszerkesztett, a Huszárok könyve (Pest, 1858). Különálló versekből összeállított kötete a Pásztorórák (Pest, 1859), majd élete utolsó, egyben fő műve következett: az Egy rab álmai (börtönéveit megörökítő „versnapló”, Pest, 1867). Pesten részt vett a családi köntösben megjelenő, évről évre kibontakozó társasági-társadalmi életben, a nemesi családok teadélutánjain, így kora szellemi arisztokráciájával is folyamatos volt a kapcsolata. Innen lehet valószínűleg eredeztetni szerepét az Almási-Nedeczky-féle császárellenes összeesküvésben. Ebben a körben ismerhette meg későbbi második feleségét, Bocsák Annát. A költő szülőháza az 1960-as években (http:// uraiujfalu.hu/hu/uraiujfalu/hires-szulettekl) 4 www.szelesteyfamilia.hu 5 www.szelesteyfamilia.hu