Hungarológiai Értesítő. IV. évfolyam 1-4. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1982)
I. Könyvismertetések - Magyar irodalomtörténet, 1980
musa. A könyv hét fejezete közül voltaképpen csak négy foglalkozik a Dorottya szerzőjének költészetével; egy az esszéista és drámaíró Csokonait méltatja, egy-egy fejezet pedig a korabeli Debrecent írja le, illetve a Katona Anna által felvetett problémákra adható választ összegezi. Katona Anna szerint Csokonai soha nem volt politikai forradalmár, csupán patrióta, aki más-más feltételek mellett és körülmények között igyekezett szolgálni hazáját, mindvégig annak felemelésén fáradozva. Ennek a civilizációs igénynek a figyelembe vételével kívánja megmagyarázni még a költő politikai opportunizmusának olyan kirívó eseteit is, mint a mantuai osztrák győzelemre írt Az igazság diadalma. Ugyanakkor az alkalmazkodás kudarcát jelzi Vitéz Mihály filozófiai nézeteinek fokozatos módosulása, az a folyamat, amely a felvilágosodás derűlátó bajnokából megkeseredett pesszimistát csinál, aki már csak a jövőtől vár valamelyes igazságtételt. Csokonainak a Martinovicsper utáni magyar valósággal való konfrontációja során a világ racionális törvényeibe vetett hite rendül meg, s mint azt Katona Anna írja, költészete végül is a külvilág objektív ábrázolása helyett ,,egy többértelmű világegyetem igen személyes kifejezésévé" lesz. Jóllehet a Csokonai-életmű angol nyelvű bemutatása feltétlenül hasznos irodalomtörténeti tett, a várható hatást csökkenti a könyvben idézett versrészletek általában prózai, gyenge, helyenként megmagyarázhatatlanul pontatlan és ferdítő fordítása. A szerző ezt mintha homályosan érezné is, hiszen előszavában közli, hogy ,,Csokonai's exceptional virtuosity ... makes an adequate English version almost impossible". Nem mentheti ez a magyarázat sem a gondatlanságból származó elírásokat (Ermonville Ermenonville és Kisasszod Kisasszond helyett), sem az olyan félre fordításokat, mint A tihanyi ekhóhoz kilencedik versszakának első négy sora („Here in my natural state, learning / to inspire my spirit / from nature's reasoning, /I would become wiser", vagy a Főhadnagy Fazekas úrhoz egyik versszaka, ahol a „mások bolondságain"-ból „other people's happiness" lesz). Kevesebb, de jobban fordított versrészlet talán többet tehetett volna azért, hogy az amerikai olvasó ne csupán becsületszóra higgye el: Csokonai Vitéz Mihály korának valóban olyan kiváló költője volt, mint amilyennek a magyarok állítják. Gömöri György Kemény János és Bethlen Miklós művei. A szöveggondozás és a jegyzetek V. Windisch Éva munkája. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1980. 1321. (Magyar Remekírók) Szerencsés és roppant időszerű ötlet volt a két XVII. századi - bár Bethlené a XVIII. század elején íródott, de az életrajz gyakorlatilag lezárult a századfordulón -önéletírást egy kötetben hozzáférhetővé tenni. Szerencsés, mert a két írásmű, bár egymástól független alkotásként jött létre, a műfaji azonosságokon túl is számos közös vonást visel magán. Nemcsak megírásuk körülményei hasonlítanak kísértetiesen, hanem a szerzői szándék is: mindketten vállalkozásuk kudarcát elemezve próbálnak magyarázattal szolgálni Erdély sorsát meghatározó elképzeléseikről, tetteikről és azok eredményeiről, illetve eredménytelenségéről. Mindketten ugyanazon politikai törekvések áldozatai lettek.