4D - Tájépítészeti és Kertművészeti Folyóirat 9-12. (2008)
2008 / 9. szám - Balogh Péter István - Koszorú Lajos - Mohácsi Sándor: "Utcákból főutca". A pesti belváros új főutca programja
____ F F FF E J[ppl q !UJ E öjl = E = E ’ÍHp] ^3 jgjj ?? gg = e! ^IriaE 3E§ = 1=2 ej = = li kiflii P ____ P _____FF I PISTI HELKMHDS U J FiUT Cl piüiimji 6&fi ír j j| n [Ff m | m pj pl m [p np ff l3 W1T1Pl huszonegyedik század elején új paradigmák keresése zajlik Budapesten a város építése, a városban élők életvitele, munkavégzése és lakásmódja terén. A „lakni és dolgozni" kultúrája számos összetevőjében már nagyot változott, és ez a változás még további évtizedekig erőteljesen alakítja a város működését, szerkezetét, kultúráját, térigényét éshasználatát. Ez a változás formálja a főváros és a belváros egymásra ható szerepeit, és ennek a változásnak az egyik jele a Belváros Új Főutcája program is. 1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A pesti belváros (korábban maga Pest) észak-déli tengelyének kialakítása közel másfél évszázada foglalkoztatja a várostervezőket, a városban gondolkodókat. Az 1871-ben kiírt nagyszabású városrendezési pályázat egyik győztese, Feszi Frigyes vetette fel először egy, a várost a Dunával párhuzamosan átszelő út gondolatát, amely a mai Kecskeméti utca - Károlyi Mihály utca - Petőfi Sándor utca nyomvonalat követte volna (igaz, ekkor az Újépület miatt még a mai Roosevelt tér volt a végpont). Bár a „várostengely” első szakaszának kialakítására csak a Belváros rendezésének első szakaszában tettek félénk kísérletet, a téma továbbra is élénken foglalkoztatta a várostervezők képzeletét. A Szabadság tér alakjának megformálásakor is jól láthatóan számításba vették a Várostengely megvalósítását - a mai Október 6. utca méltó fogadására és a „tengely" lezárására szolgál a jellegzetes, félkörívvel záródó térforma. Közel negyven évvel később, 1935-ben a városfejlesztési program megállapítására kiküldött közmunkatanácsi bizottság újra kimondta, hogy a Duna-part és a Kiskörút között észak-déli főútvonal kialakítása szükséges, de hasonlóan sok más, a Belvárost érintő jelentős beavatkozáshoz, ennek kiépítése újból elmaradt. A „Várostengely”, mint a Belváros Dunával párhuzamos feltárásának nagyvonalú eszköze utoljára 1959-ben bukkant fel Granasztói Pál és Polónyi Károly „Budapest holnap” című könyvében, hogy azután - engedve az egyre erőteljesebb motorizáció térnyerésének - átadja helyét az északi Váci utca és környéke jóval kisebb léptékű fejlesztésének. Eközben az új Erzsébet hídhoz csatlakozó nagyszabású, és alapvetően gépjárműforgalom-központú változások - közöttük a Kossuth Lajos utca átépítése - évtizedekre szabályosan „kettévágták” a Belvárost. Ehhez a kelet-nyugati irányú, kétszer három sávos közlekedési folyosóhoz szervesen hozzátartozott az észak-déli irányú átmenő forgalom megtartása és megerősítése a Kecskeméti és Petőfi Sándor utcák tengelyén. Évtizedek múltak el, mire Belváros-Lipótváros ma is hatályos szabályozási tervében ismét felszínre került - ha távlati javaslatként is - a „tengely" egy részének megvalósítása. Az igazi áttörés aztán a 2006-ban kiírt „Budapest szíve” pályázat eredményének tudható be: a széles szakmai közvélemény elfogadta a Belváros új szerepének meghatározását és kezelési stratégiáját, amelyek fontos eleme a térség funkcióinak megújítása. az új SZERZŐK: BALOGH PÉTER ISTVÁN, KOSZORÚ LAJOS, MOHÁCSI SÁNDOR LEKTOR: SZILÁGYI KINGA