Szép-Literatúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 1. (1821)
— 157 EGY ASZSZONYSAGHOZ. Minden nap liliom ’s fris rózsa virul ki kezedből, Nem méltó e’ tehát csokra ez érdemiért ? — SZENT MIKLÓST. SZEMURHOZ. Egyre epedsz, hogy jég Szépednek szive, de szűnjön Bús panaszod,csupa láng az, de nem érted, eped! — SZENTMIKLÓSY. AZ EGOISTA. Se Istenem, se Barátom, Se Kedvesem, se Hazám. — Vég tzélomat által látom: Kívülem minden — szerszám. — THAISZ. BÖLCSÖDANA FELNŐTTEKNEK. Aludj’, Fijacskám, könnyűden Édes Anyád hív ölében: De ha tiszted költ valaha, Ne aludjál, Fijam, soha ! El ne altasson Szerelem, Hitvány arany, vagy Kegyelem! Se a’ Remény ’s Félés benned, Mihelyt tiszted ébren lenned. Ha bántanak erőtelent, Ha nyögni hallasz büntelent, a )— .