Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 15. (1835)
( 4 ) sami más szép leány-teremtménnyel ült a’kocsiban. Láttad volna pajtás, minő báj bobitá el arczait, midőn reám ismert! láttad volna csak, milly édes mosollyal hajtogatta felém kis fejét! láttad volna Verőczy, {félig boszosan) Láttam volna azt inkább, kit esztendő óta óhajtok már látni! — Úgy beszélsz , mintha románt akarnál nekem dictálni. Hát hogy akadtál kedveseb’ vezeték nevének első betűjére ? Völgy. Azon pillantatban , mellyben , mint mondám , a’ hintóbeli nyájas hajlongások , ’s részemről a’ még nyájasb viszhajlongások történnek, öszveütődzöm Szálnayval , régi ismerősemmel. Mint ha eg küldte volna felém. Láttam én, hogy Szálnay barátom sem húnyta be szemeit a’ kocsikázó két deli leáyaka előtt: honnan ismered azon hét kisasszonyt ? kérdém: — nem tudod ama’ jobb oldalon ülő kisasszony vezeték nevét? kérdem én. Verőcz. ’S no, mit felett Szálnay? Völgy. Tudd meg barátom, monda Szálnay, hogy nekem azon két kisasszonynál, vagy inkább atyjoknál, mindennapi szabad bejárásom van, ’.v épen most hozom az aranyművestől Mina gyűrűjét, melly nevét viseli. Ráhúza zsebéből egy aranygyűrűt, mellybe ezen két betű vala metszve B. M. A' többit később , folytatá Szálnay, ha szállásodon felkereshetlek. Megmondani neki szobám’ numeróját ’s ezzel elválánk, Verőczy. Te pajtás mint látom, olly véletlenül jutsz kedvesed’ birtokába, mint Pilátusa' Credóba (Leül szomorúan) Vajba keservim is illy szépen oszolnának! Völgy. Barátom, emlékezz-vissza éltünk lefolyt napjaira , ’s meglátod , hogy mi ketten a’ szerencse’ egyforma bábjai valánk mindenkor. Egy nap születtünk mindketten , hogy én Bárónak, ’s te gazdag nemesnek, még nem tesz nagy különbséget, együtt játszottunk mint gyermekek, együtt kezdtünk iskolába járni, rokonélrzésből együtt