Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 15. (1835)

( 4 ) sami más szép leány-teremtménnyel ült a’kocsiban. Láttad volna pajtás, minő báj bobitá­ el arczait, midőn reám­ is­mert! láttad volna csak, milly édes mosollyal hajtogatta felém kis fejét! láttad volna Verőczy, {félig boszosan) Láttam volna azt in­kább, kit esztendő óta óhajtok már látni! — Úgy beszélsz , mintha románt akarnál nekem dictálni. Hát hogy akadtál kedveseb’ vezeték nevének első betűjére ? Völgy. Azon pillantatban , mellyben , mint mondám­ , a’ h­intóbeli nyájas hajlongások , ’s részemről a’ még nyá­­jasb viszhajlongások történnek, öszveütődzöm­ Szálnayval , régi ismerősemmel. Mint ha e­g küldte volna felém. Lát­tam én, hogy Szálnay barátom sem húnyta­ be szemeit a’ kocsikázó két deli leáyaka előtt: honnan ismered azon hét kisasszonyt ? kérdé­m: — nem tudod ama’ jobb oldalon ülő kisasszon­y vezeték nevét? kérdem én. Ve­r­ő­c­z. ’S no, mit felett Szálnay? Völgy. Tudd­ meg barátom, monda Szálnay, hogy nekem azon két kisasszonynál, vagy inkább atyjoknál, mindennapi szabad bejárásom van, ’.v épen most hozom az aranyművestől Mi­na­ gyűrűjét, melly nevét viseli. Ráhúza zsebéből egy aranygyűrűt, mellybe ezen két betű vala metszve B. M. A' többit ké­sőbb , folytatá Szálnay, ha szállásodon felkereshetlek. Megmondani neki szobám’ numeróját ’s ezzel elválánk, Verőczy. Te pajtás mint látom, olly véletlenül jutsz kedvesed’ birtokába, mint Pilátusa' Credóba (Leül szomorúan) Vajba keservim is illy szépen oszolnának! Völgy. Barátom, em­lékezz-vissza éltünk lefolyt napjaira , ’s meglátod , hogy mi ketten a­’ szerencse’ egy­forma bábjai valánk mindenkor. Egy nap születtünk mind­ketten , hogy én Bárónak, ’s te gazdag nemesnek, még nem tesz nagy külö­nbséget, együtt játszottunk mint gyer­mekek, együtt kezdtünk iskolába járni, rokonélrzésből együtt

Next