Közgazdasági Szemle – 1967.

július–augusztus - Megyeri Endre: Vállalati nyereségérdekeltség és termelési optimum

MEGYERI ENDRE: Vállalati nyereségérdekeltség és termelési optimum* A gazdasági mechanizmus reformjának irányelvei szerint a termelővál­lalatok a jövőben maguk döntenek arról, hogy tevékenységi körükön belül miből mennyit gyártanak és kínálnak eladásra. Lényegesen növekszik a vállalatok döntési szabadsága a beruházások terén is. A termelési kapacitá­sok kihasználására vonatkozó döntések tehát általában, a kapacitások fej­lesztésére vonatkozó döntések pedig jelentős részben a vállalatok hatás­körébe kerülnek, s a szocialista állam főként az irányítás közvetett eszkö­zeivel befolyásolja a vállalatok fejlesztési, termelési és kereskedelmi politi­káját. A kapacitáskihasználás és a beruházás alakulása a népgazdasági egyen­súly problémájának egyik kulcskérdése, ezért az új gazdasági mechanizmus hatékony működése szempontjából rendkívül fontos, hogy ebben a vonat­kozásban is számot vessünk a vállalatok várható magatartásával, még tá­gabban fogalmazva: az állami szabályozás felhasználásra kerülő eszközei és a várható vállalati magatartás kölcsönhatásaival. A probléma bonyolult és szerteágazó, ezért a teljességre törekvés igénye nélkül csak néhány mozza­nat vizsgálatára szorítkozhatunk. A vállalati nyereségérdekeltség formája és a termelési optimum Az új mechanizmusban az­ állami vállalatok gazdasági tevékenységének fő iránytűje és mércéje a nyereség alakulása lesz. A szocialista állam dön­tően a nyereségérdekeltség formájának megválasztásával és a nyereség alakulásának befolyásolásával szabályozza a vállalatok magatartását a ka­pacitáskihasználás és a beruházások vonatkozásában is. A nyereségérdekeltség különböző formái mellett az ár- és a költséggörbe alakulásától függően eltérő lehet a termelési kapacitás vállalati szempontból optimális kihasználási szintje. A hazai közgazdasági irodalomban adott egy­ségárat és lineáris, valamint „U"-alakú termelési költségfüggvényt feltéte­lezve Kornai János** hasonlította össze a vállalati nyereségérdekeltség eddig nálunk alapvetőnek tekintett „hányad" és „összeg" formájához tartozó op­timális termelési volumeneket. Összegérdekeltség esetén az (1) M{x) m px — C(x). * A cikk a szerzőnek az MTA Ipargazdaságtan­ Kutató Csoport által rendezett nemzetközi állóeszköz-gazdálkodási szimpóziumra (1967. IV. 18-22.) benyújtott előadása alapján készült. ** Kornai János: A nyereségérdekeltség matematikai vizsgálata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1959.

Next