Közgazdasági Szemle – 1975.

január - Lengyel László: A gazdaságpolitika és a szociálpolitika összefüggéseiről

KOVÁCS: AZ ÉLETSZÍNVONAL-TERVEZÉS KONZISZTENCIAFELTÉTELEI már vigyáznunk kell. Az a tétel, hogy minden réteg életszínvonalának (és ezen belül fogyasztásának) növekednie kell, nem általánosítható oly módon, hogy minden tényezőre nézve növekednie kell. Egyes elemeket preferálunk, másokat diszpreferálunk, és vannak elemek, amelyeket sem nem preferálunk, sem nem diszpreferálunk, hanem alakulásukat az auto­matizmusokra bízzuk. Ezért ! ‹ Bai‹ ‹ ha aa preferált; raij \ ›, Baij, ha atj az automatizmusokra bízott. ' — Taij(t), ha atj diszpreferált. Azaz a preferált tényezők növekedésének meg kell haladnia egy minimálisnak ítélt ütemet; a diszpreferált elemek növekedése legfeljebb elérheti a maximálisnak tekintett ütemet (illetve csökkennie kell, ha­zai­ negatív); az automatizmusokra bízott elemek dinamikája pedig csak az azt befolyásoló tényezők időbeli alakulásától függ (és önmagában nem befolyásoljuk). LENGYEL LÁSZLÓ: A gazdaságpolitika és a szociálpolitika összefüggéseiről Szociálpolitika — társadalmi gondoskodás 1. A szociálpolitika — a szocializmus viszonyai között — azoknak a törvényhozási és közigazgatási, valamint döntően közpénzből fedezett gazdasági intézkedéseknek (intézményeknek) az összessége, amelyek alapvetően a társadalom valamennyi tagja személyiségének, munkaere­jének (munkaképességének) és anyagi biztonságának a védelmére, ki­teljesedésére és biztosítására irányulnak. Ezeknek az intézkedéseknek (intézményeknek) a fő célja a magas színvonalú társadalmi gondoskodás elősegítése. 2. A társadalmi gondoskodás, mely az embert születésétől haláláig, egész életútján végigkíséri — egyebek között — arra irányul, hogy a) minél hatékonyabb gondoskodás történjék az ifjú nemzedékről a gyer­mekkor éveiben; b) társadalmi méretekben előzzük meg a betegsége­ket, csökkentsük a fájdalmak napjait, adjuk vissza az élet örömét a betegségben szenvedőknek, hosszabbítsuk meg az életkort; c) teremtsük meg minden dolgozni kész ember számára a munka lehetőségét (hogy minél többen legyenek képesek átvenni, felhasználni az elődök tapasz­talatait, s megújítva, továbbfejlesztve átadni azokat az utódok számára); e) biztosítsuk az „egyenlő munkáért egyenlő bér" elvének az érvényesü­lését; f) szüntelenül javítsuk a dolgozók és eltartottjaik élet- és munka­körülményeit (központi helyen kezelve a lakáskérdést) és gr) biztosítsuk a munkából kiöregedettek, a munkában megrokkantak, a testi és lelki fogyatékosságban szenvedők anyagi problémáktól mentes, gondtalan életét.

Next