Közgazdasági Szemle – 1994.
október - Rimler Judit: Munkanélküliség és foglalkoztatás a GDP függvényében hosszú távon
892 Rimler Judit munkanélküliek éppen a foglalkoztatottság és az inaktívvá válás közötti átmeneti állapotban vannak. Az ő számukat csökkenteni felesleges és hatástalan erőfeszítés lenne - állítják ezen nézet hívei. A munkanélküliség csökkenése iránti igény - bizonyos esetekben és nézőpontokból - tehát szintén feltételes. Tulajdonképpen csak akkor igazán erőteljes, amikor a munkanélküliség tömeges, illetve tartósan magas azoknak a száma, akik váratlanul és önhibájukon kívül válnak állástalanná úgy, hogy akaratuk lenne, de reményük alig a munkába való bekerülésre. Az output, a foglalkoztatás és a munkanélküliség alakulására vonatkozó feltételezések és kívánalmak - amelyekről eddig szó volt - a köztük lévő kapcsolatokat a következőképpen határozzák meg: - az output és a foglalkoztatás közötti viszony - ez utóbbi feltételes jellege miatt - bármilyen lehet, egyaránt elfogadhatónak tekinthető, ha növekvő GDP mellett a foglalkoztatás csökken, konstans vagy éppenséggel nő; a munkanélküliség és a GDP, a kedvezőnek ítélt esetben, nem változhat egy irányban. A GDP növekedésének a munkanélküliség csökkenésével, de legalábbis szinten tartásával kell együtt járnia. a foglalkoztatás és a munkanélküliség közötti logikus kapcsolat szintén fordított: a foglalkoztatás növekedése csökkenti a munkanélküliséget. Belátható azonban, hogy ez csak akkor igaz, ha a többi tényező nem változik. Ha az aktív népesség száma például gyorsabban nő, mint a foglalkoztatottság, akkor a munkanélküliség emelkedhet annak ellenére, hogy a foglalkoztatottak száma is nő. A minta, az adatbázis és a számítások Empirikus vizsgálatunk célja az eddig felvázolt hipotetikus trendek és összefüggések fennállásának, illetve főbb jellemzőinek meghatározása, történelmi idősorok matematikai statisztikai módszerekkel való elemzése útján. Kétféle időszak a vizsgálat tárgya. Az egyik egy hosszú, már valóban történelminek tekinthető periódus, ami 1900-tól napjainkig terjed. A másik vizsgált időszak a közelmúlté. Ez a szakasz 1954-től 1992-ig tart. A szakaszolásnak részben a statisztikai lehetőségek szabtak határt. A hosszú időszak kezdő évét részben az, a már említett igény határozta meg, hogy az átfogott időszak minél hosszabb legyen, s így tartalmazzon különböző jellegzetességű fejlődési periódusokat. Célunknak a hosszabb - 1900-tól tartó -periódus vizsgálata egyedül is megfelelt volna, ha több országra meglennének a szükséges adatok. Mindhárom változóra hiánymentes idősorokat csak két ország, az Egyesült Királyság (a modellben: UK) és az Egyesült Államok (USA) esetében találtunk. E forrásban még három európai ország: Franciaország (FR), Németország (GER) és Olaszország (ITA) adatai szerepelnek 1954-től folyamatosan. A rövidebb mintába, ennek megfelelően, öt fejlett ország tartozik, az Egyesült Királyságon és az Egyesült Államokon kívül az előbb említettek, továbbá Magyarország (HMN). A magyar számítások azonban nem lehettek teljes körűek, hiszen nálunk az 1954-1992 időszak nagy részében a munkanélküliséget nem regisztrálták, így a magyar esetben csak a GDP és a foglalkoztatás közötti összefüggések voltak vizsgálhatók.2 1 A statisztikai forrás Thelma Liesner: Economic Statistics, 1900-1983, az Economist által kiadott adatgyűjteménye. Ebben 1983-ig vannak meg az adatok. Az utolsó tíz év adatait ENSZ-statisztikából, az Economic Survey of Europe, 1992-1993, kiadványból vettük. A GDP, a foglalkoztatottak és a munkanélküliek számának hosszú sorait az előbbi forrásban közölt növekedési ütemekkel hosszabbítottuk meg, míg a munkanélküliségi ráta sorait egyszerűen folytathattuk az adatok alapján. 2 Az adatok forrásai: a GDP 1954-1959 adatait Bródy András becsléséből vettük (lásd Gazdaságunk az ezredfordulón című cikkét a Közgazdasági Szemle 1992. októberi számában, 954—970. o.), a foglalkoztatás adatsorát pedig különböző (1949-1955., 1970. és 1992. évekre vonatkozó) KSH-évkönyvekből állították össze.