Egyetemes Magyar Encyclopaedia 6. Bél-Cockerill (Pest, 1868)
B - Belgrád
33 BELGRÁD, 34 alá jött. II. István azt ismét bevette, és kőfalainak romjaiból építtetett egy erődöt a mostani Zimony környékén; ezután változtatva majd a görögök, majd a bolgárok, majd a szerbek kezébe került, míglen ez utóbbiak fejedelme, az öreg Brankovics György, unokája sorsát a mindinkább előnyomuló törökök ellen biztosítani akarván, Zsigmond király és a magyar főrendekkel oly szerződésre lépett, melynél fogva egyrészről Brankovics György Magyarország főnemesei egyikévé neveztetett s Szerbország néki és törvényes utódainak biztosíttatott, magyar haderő védelme által a török ellen; más részről a szerb fejedelem Magyarország királyának hűséget esküdvén, némely várakat, mint Belgrádot, (Nándor-Fehérvárt) Macsot és Galambóczot viszszaadni tartozott. Ez idő óta Belgrád, Magyarország legfontosabb végelődje lett a török ellen és sok dicső harcz szinhelye. I. Ulászló alatt 1442-ben hat hónapon át ostromolta Amuráth (Murad) zultán a várat; földalatti árkokat (aknákat) ásatott az erősséghez, mit Thallóczy várnagy egy kém által megtudván, ellenaknákat ásatva, a mitsem gyanító ellenség nagy részét légbe röpíté, mi következtében Amuráth 17,000 ember veszteséggel felhagyott az ostrommal. "Nemsokára B. (Nándor-Fehérvár) alatt, kezdé meg a nagy Hunyady János több évi diadalmenetét, midőn Izsák béget Végszendrőbe szorítva, Szebennél Mézet béget megverte, és egész a Balkánig nyomult (I. Szalay László Magyarország története). Belgrád legnevezetesbik ostroma 1456-ban kezdődött, midőn a Pesten tartatott országgyűlésen azon hírrel lepettek meg a király és az ország rendei, hogy azultán roppant hadsereggel közeledik Nándor-Fehérvárhoz, Hunyady N.-Fehérvárra sietett, az őrséget saját költségén kiállított hétezer vitézzel szaporította, az erősség hadifelszerelését a városok által lőszerekkel erősítte, s május elején Szegedre ment, e várost jelölvén ki a keresztesek gyülhelyéül. Ez alatt Kapisztrán és Carjaval szentszéki követ közreműködésével az egyik zászlóalj a másika után érkezett Szegedre, de különösen Kapisztrán volt, kinek szónoklatai bűverővel hatottak a nép kedélyére, és mialatt az ország nagyjainak Cilley által elcsábított pártja minden részvétet kerülve kihúzta magát a harczból, és titokban örvendett, miszerint a Nagy Hunyady és dicső barátja Kapisztrán kudarczot vallanának. Hunyady Kapisztránnal ernyedetlenül folytatták az előkészületeket. Ez alatt H. Mohamed, fitymálással szólva atyjáról, ki II.Fehérvárt kéthónapi vivás után sem volt képes bevenni, s azzal dicsekedve, hogy azt 15 nap alatt kiostromolja, 160,000 emberrel fogta körül a várost, s ágyúit, számra háromszázat, a vár és város felé irányozta, melyekből éjjel-nappal küldte golyóit a városba és vár falaira. Widdinből kétszáz hajó úszott fel Zalánkeményig, hogy a Dunán se érkezhessék segély a Nándor-Fehérváriaknak. Hunyady rendelkezésére szint annyi hajó állott, de Magy. Encyclopaedia. III. kisebbek és gyöngébbek, s a naszádok közt csak egy gálya találtatott; július 14-én a magyar hajósereg Zalánkemény felé úszott.— Hunyady a lovasokkal, Kapisztrán a keresztesekkel , —• a török hajók lánczok által mintegy hiddá kapcsolva, elbizakodva fogadták a magyarokat; öt óráig hasonló hévvel folyt mindkét részről a harcz, s még kétes volt, kié lészen a nap babhéra; de ekkor Országh és Baszidi, kik e szándékról eleve tudósittattak, a nándorfehérvári hajósnépet negyven naszáddal küldték a török hajók ellen , érkezésük új erőre gyullasztóba a keresztényeket, s Hunyady lövészei és a szerb hajósok, megannyian jó íjászok, az ozmán hajók nagyjait a kormány mellől ellőtték. Kapisztrán közben-közben Jézus nevét kiáltva a parton haladó keresztesekkel, s Hunyady lovassága a török táborból érkezhetett ellenség ellen biztosította a magyarokat. Az ozmán hajógomolyag felbomlott, három gálya, rajtuk ötszáz török elsülyesztetett, négy, gazdagon felszerelve a győzők kezébe jutott, a többiek nagy kárt szenvedtek, legénységben és bordáikban, megfutamodtak és önmaguk gyújtották fel gályáikat, hogy a magyarok és szerbek hatalmába ne essenek. E diadal helyreállította a közlekedést Nándor-Fehérvárral, melynek őrsége és lakosai szabadítóikat elragadtatással fogadták. A keresztesek száma 60 ezerre ment, és ez volt az erő, melyre most Hunyady támaszkodott, mert saját dandárain és Szilágyi Mihály s Kanisay László zászlain kívül, még csak Koroghy János, macsói bán lovasai érkeztek meg Nándor-Fehérvár alá; hármukon kívül az ország valamennyi zászlósai közül egy sem jelentkezett. A nemesek sorából pedig, írja Tagliacozzo, Ferenczrendü, mint Kapisztrán, és társa a keresztesek gyűjtésében — csak kevesen érkeztek, ámbár közülök sokan vették fel a keresztet, akik jöttek , kézművesek voltak, pórok, szegények, papok, deákok, koldus barátok és több mindenféle bűnbánók . — lovasok épen nem voltak köztök, láncsások is csak kevesen ; kardok, furkosok, íjak és lőcsövek voltak fegyvereik. „Ha láttál volna — folytatja Tagliacozzo Merchiai Jakabhoz intézett levelét, egy szent Pál-rendi perjelt hét szerzettárssal, kik égve, lobogva vallásos buzgalmuktól, neki gyürközve, karddal, sisakkal, pajzszsal mintegy a vértanuság után rohantak, áhitatos örömödben sírtál volna.“ Nándor-Fehérvár ostroma a zalánkeményi ütközet után is folyton folyt, napról-napra nagyobb dühhel. Július 20-án Karadzsa, a romániai beglerbég, halva terült el, midőn a vívókat új rohamra buzdítaná; a városból küldött ágyúgolyók egyike agyonzúzta. Mohamed elkeseredésében , másnap személyesen állott a vivők élére, s jancsárai a külsővárosba nyomultak, melynek falait a szünetlen ostrom nagyjábón romba döntötte. Utczáról utczára zajlott a tusa alkonyig. Kapisztrán válogatott kereszteseivel a hátsó kaput, mely a belsővárosba, az úgyne