Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 3. Kazy - Péter (Budapest, 1932)
L - Lábán Antal - Labarum - Labéque Louis - Lábmosás - Labouré Zoé Katalin, l. Csodálatos érem - Labe sz. Benedek, l. Benedek - La Chaise (Lachaise) François - Lacordaire
Lábán Antal, irodalomtörténetíró. *1884. 1922 óta a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója s egyúttal az egyetemen a magyar nyelv és irodalom magántanára. Önállóan megjelent műve: Az Árpádházi sz. Erzsébet-legendák irodalmunkban, Budapest 1906. Labarum, római hadi jelvény, négyzetalakú kis lobogó, mely a dárdanyelet keresztező pálcáról lóg le. NagyKonstantin római hadjárata közben serege előtt a napkorong felett a kereszt jelét pillantotta meg TOUTQNIKA(E jelben győzz!) felirattal, majd álmában azt az utasítást kapta az Űrtől, hogy a jelenéshez hasonló L.-ot vitessen csapatai élén. Ekkor keletkezett a konstantini L., melyről egykorú érmek s más nagyszámú lelet révén is értesülünk. Tetején a római sas helyébe drágakövekkel ékesített, aranykoszorúba foglaltKrisztus-monogram került, a bíborbársony lobogóra a császár s két fiának mellképe vagy a látomás felirata. Konstantin eskü alatt mondta el látomását Eusebiusnak. A L. mint Krisztus-jelvény azóta a katakombákban is sűrűn előfordul. A. E. Labéque Louis, francia költő. Lírája nyugtalan, nagyarányú, bibliai látomásokkal telített, Isten felé fordított lélek szól belőle. Kifejezésmódja és szabadvers-formája néhai Claudel-re emlékeztet (Les Églises parsantes). Lábmosás, a zsidóknál a vendégnek kijáró szolgálat, a tisztelet és szíves fogadás jele (Móz. I 18, 4; 19, 2; Bir. 19, 21; Lk. 7, 44). A keresztényeknél a szeretet és alázatosság jele (Tim. I 5, 10). Jézus az utolsó vacsorán megmosta tanítványai lábait, hogy példát adjon nekik az alázatosságra (Jn. 13, 3 kk.). Ennek emlékére a nagycsütörtöki szertartás keretében a pápa s a püspökök 13 szegény ember lábát mossák meg; e szokást már sz. Ágoston említi s a 694-i toledói zsinat előírja; ugyanezt tették a középkortól kezdve sokáig a keresztény uralkodók. V. Th. Labouré Zoé Katalin, 1. Csodálatos érem. Labre sz. Benedek, 1. Benedek. La Chaise (Lachaise) Francois S. J., francia hitszónok és lelkipásztor. 1624—1709: XIV. Lajos francia király gyóntatója volt; szelídlelkű, mérsékelt ember, aki azonban erélyesen fellépett a király kicsapongásai ellen. A király által a rendnek adományozott telket, mely 1804 óta Páris fő temetője, máig „Père Lachaise“-nek nevezik. Lacordaire, 1. Henrik Domonkos, a XIX. századbeli Franciaországnak legnagyobb egyházi szónoka, a domonkosrend visszaállítója Franciaországban. 1802—61. Előbb jogot végzett, majd némi hitbeli ingadozás után 1824-ben megtért. Világi pap lett. 1830/31-ben ^[Lamennais-vel és frontalembert-rel együtt az „Avenir“-t szerkesztette, 1835-ben pedig megkezdte később világhírűvé lett konferenciáit a párisi Notre Dame-székesegyházban; e beszédeiben kíméletlen harcot indított a modern hitetlenség és a maga kinevezte felvilágosultság ellen. 1839-ben Rómában belépett a sz. Domonkos-rendbe s ettől kezdve életfeladatává tette, hogy a forradalomban elpusztított s népszerűtlenné tett szerzetesi életet Franciaországban újra meghonosítsa. 1850-ben mint francia rendfőnök tért vissza hazájába s egymásután alapította a dominikánus rendházakat; közben éveken át folytatta hitvédelmi beszédeit a Notre Dameban; egy ideig a nemzetgyűlésnek is tagja volt. L.-t előkelő s élénk nyelvezet, lüktető elevenség, meleg emberszeretet s a kor szükségleteinek szokatlan átérzése jellemzi. Mint szerzetes a tökéletességre való törekvésnek hősies példáját adta. Életrajza Chocarnetól és Foisset-től. — 2. L. Jean Théodore, az előbbinek bátyja, neves francia zoológus. 1801—70. A lüttichi egyetem tanára volt s főleg rovartannal foglalkozott. B. B.