Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 3. Kazy - Péter (Budapest, 1932)
L - Laikus iskolák - Laikus testvérek - Lainez (Laynez) Jakab - Lajcsák Ferenc - Lajos, Granadai - Lajos, uralkodók
Laikus iskolák 153 Egyház lelki javaiban (tanítás, istentisztelet stb.) és kegyszereiben (szentségek, nyilvános könyörgések, egyházi temetés, stb.); beléphetnek a különböző vallásos társulatokba, az egyházi rendbe és szerzetbe; bizonyos megtisztelő szerepeket is betölthetnek (kereszt- és bérmaszülői tiszt, házasságkötésnél tanú). E jogokat részben vagy egészen is elveszíthetik, ha vagy ők maguk szakadnak el külsőleg is az Egyháztól (hitehagyással, eretnekséggel, szakadársággal), vagy az Egyház szab rájuk cenzúrát. A L. nem végezhet szent ténykedéseket, nem gyakorolhat egyházi joghatóságot, nem nyerhet el egyházi hivatalt vagy javadalmat, nem viselhet egyházi ruhát (reverendát), kivéve a papnevelőintézetek növendékeit, szerzeteseket s akik valamely istentiszteleten segédkeznek (sekrestyés, ministránsok). Sch. J. Laikus iskolák, a minden vallásos szellemtől és egyházi kapcsolattól elkülönített iskolák, melyek száműzik a hitoktatást s annak helyébe egy „laikus" (vallástalan) erkölcstant s a polgári kötelességek tanítását írják elő. E mozgalom, melynek végső célja az Egyház és állam szétválasztásának mintájára az Egyház és az iskola szétválasztása, a felvilágosodás korával kezdődött el s élén a deisták és racionalisták álltak. Elsőnek Franciaországban vetették fel a L. eszméjét és szabadkőmíves kezdeményezésre 1882-ben törvénybe iktatták az „ingyenes", kötelező népiskolát azzal, hogy a vallásoktatás ezentúl csak az iskolaépületen kívül történhetik. Az Egyház száműzése a népiskolából az 1886-i törvénnyel lett teljessé, amely kimondta, hogy az állami népiskolában csak világi személy taníthat. A francia példát követte Portugália (köztársasággá alakulása óta), Olaszország (1928-ig), Északamerika és Svájc. A L. mellett ekkor mindenfelé nagy számmal létesültek külön katolikus iskolák, melyeket a lakosság, szegénységük ellenére, annyira felkarolt, hogy a gazdagon javadalmazott L. gyakran teljesen tanulók nélkül maradtak. Laikus testvérek, a szerzetesrendek ama tagjai, akik ugyan fogadalmat tesznek, de nem szenteltetnek fel, hanem a zárdák házi munkáit végzik. A szerzetesek különválása felszentelt páterekre és L.-re a XI. század óta fejlődött ki; régebben a szerzetesek többsége L.-ből állt. Lainez (Laynez) Jakab, Loyolai sz. Ignác egyik első társa, a jezsuita rend 2-ik egyetemes főnöke. 1512—65: III. Pál, III. Gyula s IV. Pál küldetésében mint pápai hittudós vett részt a trienti zsinaton, ahol széles tudásával, ékesszólásával s világos ítéletével tűnt ki. Fő műve: Disputationes Tridentinae (kiadta H. Grisar, 1886). Lajcsák Ferenc, rozsnyói, majd nagyváradi püspök, 1772—1843. Főpapjaink közül először ő rendelkezett úgy (1839), hogy csak ama vegyes házasságokat kell megáldani, amelyeknél a gyermekek katolikus nevelése biztosítva van. Ahol pedig nincs, ott a vegyes párokat csak a plébánia-lakban, hallgatólagos jelenléttel (passiva assistentia) kell összeadni és megesketni. Súlyos betegsége miatt 1840-ben a püspökségről lemondott. Z. Gy. Lajos, Granadai C. P. misztikus egyházi író, a spanyol klasszikusok egyike. 1504— 1588. Jeles hitszónok, rendi főnök s főleg kiváló hitbuzgalmi író volt. (Művei Madridban 19 kötetben jelentek meg 1786 kk.). Az egyházi méltóságokra való emeltetésének állhatatosan ellenállott. Szalézi sz. Ferenc szerint a „lelki élet íróinak fejedelme". Lajos, szentek: 1. IX. francia király. — 2. Toulousei L. O. F. M. II. (Anjou) Károly király fia. 5 évi barcelonai fogságában elhatározta, hogy ferencrendi lesz; kiszabadulván belépett a rendbe, pap, később toulousei püspök lett. Ünnepe augusztus 19. Lajos, uralkodók. 1. 1 Bajor L. (IV. L.), német-római császár. 2. I. L. Károly Ágost, bajor király (uralk. 1825—48). Itáliai utazásai művészi hajlamokat ébresztettek benne. Münchent nagyszabású építkezésekkel, múzeumok alapításával kultúrközponttá tette. Bőkezű mecénása volt a tudósoknak s művészeknek. Templomokat és kolostorokat építtetett, a női szerzetek támogatásával a leánynevelést előmozdította, a hitterjesztés ügyét hathatósan támogatta. Kiváló férfiakkal töltötte be a püspöki székeket s egyetemi katedrákat (Görres, Möhler). A forradalmi áramlatok ellen abszolutizmussal iparkodott védekezni, amiben segítségére volt kiváló minisztere, lebel. Utóbb azonban egy Lola Montez nevű táncosnő hatalmába került s ez tekintélyét lejáratta. Az 1848-i forradalomban fia, II. Miksa javára le kellett mondania a trónról. 3. II. L., bajor király (uralk. 1864—86). Nagyratörő uralkodó volt, akin azonban egyre fokozódó elmebaj mutatkozott. 1870- ben része volt a franciák legyőzésében s a német császárság megalapításában. Akultúrharcban a liberális Lutz miniszter ösztönzésére szembekerült népének katolikus közvéleményével, minek folytán emberkerülővé lett; pazar szeszéllyel berendezett tündérpalotáiban élt s csak egyes művészeket tüntetett ki bizalmával.Döllinger hatása alá jutott, a pápai tévmentesség kihirdetését eltiltotta a bajor püspököknek s az lókatolikus mozgalmat karolta fel. Végül orvosi felügyelet alá kellett helyezni s helyette Luitpold hg. vette át az uralmat (1886). L. a Starnbergi-tóba ölte magát, az őrizetére rendelt orvost is magával rántva a halálba. 4. L. (Klodvig), frank király. 1. Franciaország. 5. I. (Jámbor) L., frank király,, nyugatrómai császár, Nagy Károly fia (814—40). Lajos