Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 3. Kazy - Péter (Budapest, 1932)

L - Laus S. Ladislai - Laus S. Nicolai - Laus tibi Christe - Lavedan Henri - Lavigerie Károly - Lavoisier Antal - Laxizmus - Laymann Pál - Lazaristák misszióstársulata

Laus S. Ladislai 167 Franciaországba ment s ott a­­potrobru­­sziánok élére állt. Ismételten bezárták­ hí­veit, a henriciánokat, főleg sz. Bernát igye­kezett jobb belátásra bírni. — Hefele V. Laus S. Ladislai, régi, 62 soros himnu­szunk, mely a Peer-kódexben (308—325. 1.) maradt ránk. Lelkesen dicsőíti „kegyelmes Sz. László kerül“-t, gyönyörűen egyesíti a katolikus és hazafias érzést. Szerzőjét nem ismerjük. Laus S. Nicolai, Antonius Manicellus Veliternus XV. századi latin himnusza, sz. Miklós éneke, melyet Pécsi Ferenc kazári (kozári) plébános fordított le 1529-ben. Laus tibi Christe, a. m. Dicséret neked Krisztus! Az oltárszolga a hívők nevében az evangélium után e szavakkal mond há­lát a krisztusi kinyilatkoztatásért. Lavabo (latinul a. m. megmosom), a 25. zsoltár második részének kezdete: „Ártat­lanságban mosom a kezem s oltárodat kö­rülveszem, Uram." Felajánlás után kézmo­sáskor mondja a pap (a XI. század óta). L.-nak hívják még a sekrestye kézmosó edé­nyét is. Lavedan Henri, francia regény- és dráma­író, az Akadémia tagja. *1859. Pályáját nagysikerű színdarabokkal kezdte; ezek közt jelentékeny a Duel című, melyben a materialista és a spirituális világnézet üt­közik össze. Hatalmas társadalmi rajza Le chemin du salut című regénye, a háború utáni évek erkölcseiről. Legszebb drámai műve a Belle histoire de Genevieve, Páris védőszentjéről, mely váratlanul igazi ka­tolikus miszticizmussal és hittel telített ro­mantikus költőnek mutatta be a háború folyamán megtért L.-t. A középkori festők naiv egyszerűségére emlékeztető drámai képek sorakoznak fel e darabjában. Több művét nálunk színrehozták. V. N. Lavigerie Károly, algíri érsek, bíboros. 1825—92. A párisi egyetemen az egyház­­történet tanára, Rómában a Rota edito­­réja volt; 1863-ban nancyi püspök, 1867- ben algíri érsek, 1881-ben karthágói érsek lett. Hatalmas főpásztori egyéniség volt; erőteljes, nemzetközi sikerű hadjáratot in­dított az afrikai rabszolgavadászat és rab­szolgakereskedés maradványai ellen, me­lyeknek csaknem teljes és végleges ki­irtása főleg az ő érdeme. Az afrikai hit­terjesztés fellendítésére megalapította a­­[Fehér Atyák és Fehér Nővérek társasá­gát. XIII. Leó utasítására felszólította a francia katolikusokat, hogy helyezkedjenek a köztársasági kormányforma alapjára (ralliement); ez a felszólítás a francia ka­tolikusok jelentékeny részében erős ellen­mondásra talált. Lavoisier Antal, francia fizikus és ké­mikus, 1743—94. Az ú. n. antiphlogisztikus kémia megalapítója; az égés tüneteinek megmagyarázásával, főleg pedig a mér­legnek, mint vegytani mérőeszköznek be­hozatalával lett halhatatlanná. A forrada­lomban kivégezték. Meggyőződéséé kato­likus volt. Laxizmus, erkölcstani rendszer, mely a törvény kötelező erejét tagadja, mihelyt a leggyengébb kétely is merül fel ellene. A L. legfőbb képviselője ,[ Caramuel, de közel járnak hozzá egyes pontokban Sa, Sanchez, Leander, Diana. XI. Ince kárhoztatta a L.-t. Laymann Pál S. J. német erkölcstan­­tudós (1574—1635). Ingolstadtban, München­ben és Dillingenben tanított. U Tannerrel együtt bátran küzdött a­­boszorkánybabona ellen. Klasszikus műve, a Theologia mora­lis (6 kt., 1625) számos kiadást ért. Lázár, 1. a koldus neve a dúsgazdagról szóló példabeszédben (Lk. 16, 20 kk.). Ez az egyetlen eset, mikor Jézus példabeszéd­ben nevet használ. — 2. Mária és *1 Márta fivére, akit Jézus mint negyednapos halot­tat feltámasztott (Jn. 11, 1 kk.). Lazaristák missióstársulata (Congregatio Missionis), alapította Páli sz. f Vince (1625). 1630-ban a kongregáció megkapta a régi „St-Lazare“ nevű kolostort, innen ered a „lazarista“ elnevezés. Feladata: népmissiók tartása főként a falvakban, szegénygondozó szeretetegyesületek szervezése és irányí­tása, papi szemináriumok és exercitiumok vezetése, a Szeretet­ leányainak (irgalmas­­nővérek) igazgatása és lelki gondozása, végül hitterjesztés a pogány népek között. Ma a társulatnak mind az öt világrészen vannak missiós­ házai. Tartományai: Euró­pában 18, Ázsiában 2 (Észak- és Délkíná­­ban 12 apostoli helynökség), Afrikában 2 (Algír, Madagaszkár), Amerikában 10. Ha­zánkba először a törökök kiűzésekor jöttek L. a lengyel csapatokkal. Első házukat Mária Terézia idejében Nagyszombatban alapították, Vácott pedig az egyházmegyei szemináriumnak vezetését vették át, de II. József alatt e házak beszüntették működé­süket. A L. serény missiói tevékenységében magyarok is részt vettek, így a múlt szá­zad folyamán Erdélyi Ignác Chentingfu­­ban, Ürge Ignác és Wilfinger József Ning­­póban. Idehaza az 1870-es évektől kezdve Medits Nándor, Galambos Kálmán, Lollok József stb. tartottak sok népmissiót és szentgyakorlatot. Az első magyar missiós­­házat 1898-ban József kir. herceg alapította, mikor piliscsabai vadászkastélyát adta át a társulatnak (1903). Budapesten a Gát­utcában, majd 1909-ben a Nagyboldogasz­­szony­ út 26 alatt épült missiósház. 1920- ban az általános főnök a magyar házakból viceprovinciát, 1926-ban önálló rendtarto­mányt alakított. Jelenleg a L.-nak Magyar­­országon 4 rendházuk van: Budapesten (központi ház), Piliscsabán (szeminárium), Lakocsán (missiósház), Szobon (skolasztiká­­tus). A rend összes tagjainak száma 4637 (2774 pap, 642 növendékpap, 768 segítő test­vér, 453 novicius), a magyar rend­tagoké 68. Ker F. Lazaristák

Next