Magyar Lexikon 2. Asuncion-Banko (Budapest, 1879)
B - Bachelier - Bachelier - Bacher Gyula - Bacheracht Terézia - Bacher-hegység - Bachman Károly Frigyes
Bachelier Bachelier (ejtsd: Baslié), Jean Jacques, hírneves franczia festő, szül. 1724- ben Parisban, meghalt ugyanott 1805- ben, nyilvános rajztanodát nyitott kézművesek számára, a párisi királyi akadémiai tanára s a sévresi porczellánkézműgyár igazgatója lett, mely körül nagy érdemeket szerzett magának. Bachelier (ejtsd: Baslié),Miklós, franczia szobrász és építész, szül. Toulouseban 1485 ben, meghalt 1566 körül. Rómában szorgalmasan tanulmányozta Michel Angelo műveit és azok közé számíttatik, kik Francziaországban úttörői voltak a renaissance stilnak. Bacher Gyula, kedvelt német regényíró, szül. 1810. aug. 8-án Ragnitban, keleti Poroszországban, Königsbergben az orvosi tudományokat hallgatta, s kezdetben mint gyakorló orvos működött, de 1847-ben Königsbergben telepedett meg s az irodalmi térre tért át. Első drámája, Lucia, nagy tetszést aratott, de a szabadelvű nézeteiért csakhamar betiltatott; szintúgy járt második drámája is. B. tehát ezután regényeket irt, melyek [ mulattatóan s ügyesen vannak írva. Bacheracht Terézia, német írónő, szül. 1804. júl. 4-én Stuttgartban, Struve H. orosz követnek leánya, 1825-ben egy orosz követségi titkárhoz ment nőül, kitől azonban csakhamar elvált, s 1849-ben Lützow németalföldi ezredessel kelt egybe, kit Jávába kisért. Ott meghalt 1852. szept. 16-án Tyilatyában. Regényei, melyeket Therese név alatt irt, különösen a magasabb társadalommal foglalkoznak, annak hibáit és előnyeit derítik ki; legnevezetesebbek: „Falkenberg“ (Braunschweig 1848); Lydia“ (ugyanott 1844); „Weltglück“ (u. o. 1845) ; „Heinrich Burkart“ (u. o. 1846). Útleírásai: „Briefe aus dem Süden“ (u. o. 1841); „Menschen und Gegenden“ (u. o. 1845); „Paris und die Alpenwelt“ (Lipcse 1846) stb. Bacher-hegység, hegység Sziriában, mely a Drávától délre, Marburg és Cilis között elszigetelten emelkedik ki, és földtani alkatánál fogva a keleti havasok középövének legszélsőbb tagjául tekintendő. Az erdőkkel borított fensik a Velka Kappában (nagy kúp) 1539 mét. magasságot ér el. Bachman Károly Frigyes, német bölcsész s ásványtani tudós, szül. 1785. jan. 24-én Altenburgban, az ottani gimnáziumot látogatta, 1803 óta Jenában tanult, utóbb Drezdában tartózkodott, s 1808 óta mint nevelő a Svájczban élt, 1810-ben bölcsészeti tudorrá avattatott Jenában, 1812-ben ugyanott rendkívüli tanárrá, s 1813-ban az erkölcstan és politika rendes tanárává lett. Első előadásaiban egyetértett Schellinggel és Hegellel, azonban már pár évvel utóbb észrevehetőig eltért eredeti álláspontjától, s Kant nézetéhez tért vissza. Ezen álláspontját képviseli két legnevezetesebb munkájában : „Ueber die Hoffnung einer Vereinigung zwischen Physik und Psychologie“ (Utrecht 1821) és „System der Logik“ (Lipcse 1828). Aristoteles logikájának tanulmányozása által meggyőződött arról, hogy Hegel bölcsészete a logikai gondolkozásra nézve nagyon hátrányos, s ezt bebizonyítandó következő művével állt elő: „Ueber Hegel’s System und die Nothwendigkeit einer nachmaligen Umgestaltung der Philosophie“ (Lipcse 1833). E bölcsészeten kívül az ásványtannal is behatóan foglalkozott, s e téren is több apró művet bocsátott közzé. 1832-ben az altenburgi ásványtani társaság s az ásványtani gyűjtemény igazgatója, s 1837-ben altenburgi titkos udvari tanácsos lett. B. meghalt 1855. szept. 20-án. Bachmann Gottlob Lajos Ernő, jeles nyelvész és ítész, szül. 1792. jan. 1-én Lipcsében, 1806— 12-ig Pfortában, 1816-ig Lipcsében tanult. Ezután tanitó lett a halleitanitóképezdén, néhány hónappal később Badenben a wertheimi gimnáziumon, e tanszékről azonban 1824-ben önkényt visszalépett, mert hosszabb tudományos utazásra készült. Ez utazása közben B. három éven át tudományos czélokra használta föl a bécsi, római, nápolyi és párisi könyvtárakat és kutatásai eredményeként Lipcsében tartózkodása alkalmával „Die egypt. Papirus der vaticanischen Bibliothek“ (Lipcse, 1828), „Anecdota graecae codicibus bibliothecae regiae Parisiensis“ (2 köt., Lipcse, 1828) czímű műveket és Lykophron „Alexandrájának első kötetét tette közzé, mely a görög szöveget és itészi apparátust tartalmazza. Ez utóbbi műsik kö- 421 Bachmann