Magyar Lexikon 5. Bunsen-Danhauser (Budapest, 1880)

C - Csonka parlament - Csonkatorony - Csonoplya - Csont - Csontbarlangok - Csontdaganat (osteophima) - Csontfekete - Csontfene

Csonka parlament 549 ipara ismét előbbi virágzása fokára fog érni. Forgalmát a Tiszán kívül az osz­trák állami és alföldi vasutak közvetí­tik, melyek Szegeden metszik egymást. Említést érdemel a Kőrösön, Maroson űzött tutajozás is. Országutai nem igen jók, sőt a nedvesebb évszakokban alig járhatók. A lakosság csaknem kivétel nélkül tisztán magyar, de pár ezer német, tót, és rácz eredetű is van, kik mind beszélnek magyarul. Vallásra nézve a többség r. katholikus, ezeken kívül leg­számosabbak a h. h. reformátusok. Van e megyében 1 sz. kir., 3 rendezett ta­nácsú város, 22 falu, és 21 népes puszta. A megyegyülések Szegeden, de gyak­ran Szegvárott is tartatnak. Csonka parlament, az 1640-ben egy­behitt angol parlament visszamaradt része; a frankfurti német nemzetgyűlés visszama­radt része, mely (cs. név alatt) 1849. jun. 6-ikától 18-ikáig Stuttgartban ülésezett. Csonkatorony, a középkorban Buda várának a Duna felé néző egyik tor­nya, mely államfogságul használtatott. Ide záratta többek közt Mátyás király a Dzvela alatti 300 embert, kik hazánk felső megyéit pusztiták. Csonoplya, falu Bácsmegyének II. kö­zép járásában, 5310 dalmát, német s ma­gyar lakossal. Csont, az állati test legtömöttebb ré­szei, melyek némely állatoknál ásvány­anyagok vegyülése által megkeményed­nek; a csontok a testalkat alapjául és támaszául szolgálnak és mind együtt­véve a csontvázat képezik. A cs. eleinte lágy, hajlítható s poroznak neveztetik, több állatnál azonban teljes kifejlettségekor is megmarad lágysága, mint pl. a porczo­­gó halaknál. A­mi a cs.-ok kifejlődését illeti: már anyaméhben levő egyhónapos magzatnál észrevehetők a porozok, me­lyek azután a csontmagvak körül mind­inkább keményednek s a születés után tovább képződnek, az ember 15—30 éves korában elérik tökéletességüket. Az­után az 50-ik évig változást nem szenved­nek, de ezen koron túl már romlásnak indulnak. Az üres cs. ok belül cs.-zsirt vagy velőt tartalmaznak. A cs. különfé­leképen hasznosítható. Angliában, Fran­­czia- és Németországban, a porrá zúzott cs.-ot trágya gyanánt használják a földek termékenyítésére. Különösen Angliában, csupán Lincoln közelében, számos gőzma­lom kizárólag cs.-töréssel foglalkozik. Minél finomabb részekre van őrölve a cs., annál gyorsabb a hatása (1. csontliszt). A cs.-nak kőszénhamuval vagy fűrészporral, avagy csupán tiszta homokkal egy ha­lomba rakása s időkinti megnedvesitése megrohasztván a csontokat, szintén jeles trágyát szolgáltat. A csontszén nagy ha­szonnal alkalmaztatik különösen a czu­­korgyártásnál. Itt ugyanis a cs.-nak nem tökéletes elégetése által oly szenet nyer­nek, melynek tulajdona az, hogy czukor­­folyadékból a színanyagok hozzátapad­ván, a barna czukor színtelenné válik, mi­által a fehér czukor előállítása válik le­hetségessé. Csontszénnel készítik a czisma­­fénymázt is, továbbá festékek, pecsét­viasz stb. készítésénél is használtaik. A csont­velőt szappanfőzésre, gyertya- és hajke­­nőcskészítésre használják. Vízzel főzés által a cs.-ból csontenyv nyeretik. Csontbarlangok, többnyire mészhe­­gyekben található barlangok, melyek agyaggal, kőtörmelékkel és emlősállatok csontjaival telvek. Ilyenek pl. a gaib­u­­reuthi, a kirkdalei barlang, stb. Csontdaganat (osteophima), a csont ter­méjének növekvése, rendesen egész csontoknál, pl. a koponyacsontnál fordul elő, vagy csak részlegesen, pl. mint állandó új képződmény, vagy csak mint múlé­­kony nagyobbodás tűnik fel. Csontfekete, száraz lepárlás vagy az állati csontoknak száraz edényekben való izzása utáni maradvány. Az elefánt­­csontból kapott szép fekete szín és a színtelenítő, tisztitó szer, egyaránt hasz­nos eredménye e műveletnek. Tisztitó szerül először a franczia Payen használta, fölfedezvén ugyanis, hogy az állati szén a vízben feloldott meszet és czukrot könnyen fölveszi magába s ez által a más széntől előnyösen külömböztetik. A czukor finomítására lőporfinomságára tö­retik. A használat után másra is fordít­­tathatik még, ha sósavval a mésztől és erjesztés s újra izzítás által a fölszedett szerves anyagoktól megszabadul. Ezt a műveletet a szén ismétt felélesztésének nevezik. Csontfene, (osteonecrosis, necrosis), a csontrendszer egy részének elhalása. Leg- Csontfene

Next