Magyar Lexikon 8. Franczia nyelv-Haute volée (Budapest, 1881)
F - Francia nyelv - Franciaország
Franczia nyelv. A franczia nyelv a latinból fejlődött ki, mely a rómaiak által Galliában elterjedve, már a 7. században az őslakók csaknem valamennyi nyelvét kiszorította, s nevét (francisca, francica) a benyomult frankoktól vette. A 9. század elején a gallo-román nyelv két főtájnyelvre szakadt: a déli, provenceira (langue d’oe) s az északi, vallonra (langue d’oil [d’oui]), melyek közül az utóbbi csupán mint népnyelv (patois) maradt fen Észak-Francziaországban. I. Ferencz alatt (1515—47), aki a tudományts művészeteket pártolta, megszilárdult a franczia irodalmi nyelv, grammatikáját a latin mintája szerint szabályozták, s az olasz és spanyol irodalom befolyása alatt a műveltek nyelve mind élesebben elvált a népétől, mígnem XIV. Lajos alatt (1643 -1715) mai szigorúan elkülönített alakját nyerte a nyelv, melynek korlátain csak a legújabb időben (1830 óta) törekedtek az ugyanuj romantikusok áttörni. Leginkább elősegítette a franczia nyelv szilárd megalapítását alaki lényeg tekintetében az 1635-ben Richelieu bíbornok által felállított franczia akadémia, melynek dolgozatai nagyszámú rendkívül becses nyelvtanok s szótárak írását eredményezték. A legjelesebb franczia grammatikusok: Port- Royal (1660), de Wailly (1754), Girault- Duvivier (1821), Landais, Bescherelle, Boniface, Poitevin. A „Dictionnaire de l’Académie française“-on kívül, mely 1694-ben jelent meg először s azóta számos javított kiadást ért, említendők még Boiste (1800), Landais, Bescherelle, Poitevin, Larousse, Bochez szótárai, legbecsesebb ilynemű dolgozat azonban a Littré-é (1863—69). A magyarok részére átdolgozott franczia szótár a Pokorny-féle (Budapest 1879—80). Franczia-magyar nyelvtant írtak: Brassai (Kolozsvár 1863); Dietz (1867); Gyenesi Rayé (1862 Otto M. Lexikon Vill. után); Hofer (1874 s 1876); Karádi (1852 ; Kenézi (1847, Ahn után); Lemouton (1852); Merényi (1845); Mutschenbacher (1867 s gyakr.); Psenyeczki Nagy S. (1863—65 s 1874, Robertson után) ; Ploetz (1866 s 1876, Seidenstücker- Ahn tanmódja szerint); Rákosi S. (1862, 3. kiad., 1876, Noéi után); Salamin testvérek (1862, Ollendorff után); Schwiedland (1862, 1874) s mások: Francziaország.Földrajza:F. (France), jelenleg köztársaság, mely Európa délnyugati részén fekszik. Határai ész., nyug. és dél. a tenger, dél nyug. Spanyolország, kel. Belgium, Németország, Svájcz és Olaszország. F. már fekvésénél fogva is a legelőnyösebb helyzettel bir. A partok fejlettsége, a folyók tág torkolatai, a kiszögelő félszigetek (Bretagne és Normandia), Anglia szomszédsága, melyet csak a La Manche csatorna és a calaisi tengerszoros választ el tőle, a lyoni mély bemetszésű tengeröböl, délen F.-nak fontos befolyást biztosít a tengeren. Nem kevésbé előnyösek ezen ország domborzati viszonyai. F. azon szerencsés országok egyike, melyekben a talaj egyes sajátságai nem válnak uralkodóvá, hanem egyenletesen elosztva, egymással a legelőnyösebben váltakoznak. A spanyol fensik és az oroszországi síkságok egyhangú területeihez hasonló nagyobb terjedelmű országrészek itt hiányzanak, s hegyei sem kizárólag nagyok, vagy kizárólag középszerűek. F.-nak mindenből arányosan jutott; a tengerparton leginkább a mélysík, Normandiában és a Champagneban a fensik uralkodik, míg az Auvergne és a Cevennekben kisebbszerü, az Alpesek és a Pyrenekben nagyobbszerü hegyekkel bir. A Pyrenäek, F. és Spanyolország közt határt képezve nyugaról keleti irányba vonulnak, s az Atlanti tengertől a Földközi tengerig nyúló gerinczük.