Magyar Lexikon 10. Julianus-Könyvnyomtatás (Budapest, 1882)

K - Kisfalud (Gortva-) - Kisfalud-Kecsed - Kisfalud (Nemes-) - Kisfalud (Sorki-) - Kisfalud (Szilce-) - Kisfalud (Zselic-) - Kisfaludy Károly

Kisfalud 1597 magy. lakossal, termékeny fekete föld­del és juhtenyésztéssel, u. p. Mihályi; 8) Barsmegye Kistapolcsányi járásában 297 tót lakossal, kastélylyal, szép erdővel és termékeny határral, melyben Betekints nevű puszta van, u. p. Aranyos-Marót; 4) Baranya vármegyének baranyavári já­rásában a Karasicza patak mellett 1425 német és szerb lakossal, gör. kel. tem­plommal, szép rétekkel és bortermesztés­sel, u. p. Baán; 5) Vasmegye szentgot­­hárdi járásában, 174 magyar lak., u. p. Szettt-Gothárd; 6) Zalamegye tapolczai járásában egy hegyoldalban Szent Ben­­kállához egy negyedórányira, 379 magyar lakossal, szűk de termékeny határral, tö­mérdek borral, u. p. Köves-Kálla. 7) Zemplénm­egye tokaji járásában dombos helyen a Bodrog mellett, nagy határral, melyben a S­z­e g i nevű puszta és S­z­e­g­h­i­­vár romjai vannak, földje agyagos és mindent jól megterem, szőlőhegyeinek termése a legjava tokajihoz soroztatik, u. p. Ó-Liszka. 8) Erdélyben alsó Fehér­megyének gyulafehérvári járásában 792 lakossal, gör. kel. templommal, u. p. Gyula-Fehérvár. Kisfalud (G­o­r­­­v­a-), falu Gömörme­­gyének rimaszécsi járásában 466 magyar lak., u. p. Ajnácskő. Kisfalud-Kecsed, 1. Kecsed-Kis­fa­­lud alatt. Kisfalud (Nemes-), falu Somogyme­­gyének marczali járásában 349 magyar lakossal, u. p. Bum. Kisfalud (Sorki-), falu Vasmegyének vasvári járásában 269 magyar lak., u. p. Bum. Kisfalud (Szilcze-), falu Bereg megye felvidéki járásában 1246 lak., a kik ru­­thének és csinos templommal bírnak, pos­tahivatallal és termékeny határral. Kisfalud (Zselicz-), falu Somogy me­­gyének Kaposvári járásában, 869 magyar és német lakossal, ref. templommal, termé­keny határral, a melyben Márcadó nevű puszta van és jó bort termő szőlő­hegyekkel, nem messze tőle egy régi vár vagy kolostor romjai; u. p. Kadarkút. Kisfaludy Károly, egyike a magyar nemzeties műköltészet legkiválóbb kép­viselőinek ; szül. Téten Győrmegyében 1788. febr. 5. első tanulmányait Győrött kellett volna végeznie, de ott a történelmen kívül minden más tanulmányt elhanyagolt és atyját, ki őt amúgy sem szerette, ma­kacssága által a végsőig ingerelte volt, miért ez őt 1830. büntetésül a győri katonanevelő intézetbe adta. Innen már 16 éves korában (1804) az Eszterházi­­ ezredbe lépett, s öt év alatt miután az olasz és németországi hadjáratokban vi­tézül részt vett, fokonkint zászlótartó,­­ utóbb hadnagy, majd főhadnagy lett. Ekkor kezdődvén első komolyabb sze­relmi viszonya, kedvesével házassági ter­vet szőtt, a sereget pedig atyja tudta és hite nélkül ott hagyta, mi­nek következtében atyja végkép levette róla kezét. Ez 1811. történt, a mikor a komoly válság előtt először is kedvese józanodott ki és a könnyelműen tervezett házasságról mitsem akarván tudni, K.-t magára hagyta, így segedelem nélkül a világba kitaszittatva, kedvese által ma­gát elhagyatottnak vélve, szükség és ön­magával való meghasonlás martalékává lett és büszkeségből testvérei segélyét el nem fogadva, kibújdosásra szánta el magát, csekély anyai birtokát eladta és Bécsbe ment, hogy magát ott a festészet­ben, melyre kiváló hajlammal birt, to­vább képezze és igy jövőjét, mely iránt már majdnem maga is kétségbe esett, ecsetjére alapítsa. De pénzét könnyelműen elköltötte és már-már Oroszországba volt kivándorlandó, ha szerelmes természete újabb viszonyba nem keveri, így tehát ott maradt és néhány évig hol kedvezőbb, hol szűkebb körülmények között élvén csakugyan festményei által tartotta fenn magát, de végre ezen szerelmi viszonya is megszűnt, jövedelme pedig csökkent és igy Bécset is ott hagyván rokonainak és ismerőseinek szeme elöl pár évre eltűnt.­­ Bujdosásának ezen idejét homály borítja; annyi bizonyos, hogy Németország és Svájcz, Franczia- és Olaszország főbb ré­szeit bevándorolta, helyről helyre arcz­­képfestésből tengetvén napjait. De az óhajtott siker, melynek nyomát űzve ha­zájából elköltözött, külföldön sem koro­názta törekvéseit, honszeretettől és hon­vágytól űzetve visszatért hazájába. Aty­jának kiengesztelése nem sikerült ugyan testvéreinek, de némi kis segélyt mégis kapott tőle, melylyel 1817 végén Pesten 358 Kisfaludy

Next