Magyar Lexikon 15. Sopornya - Vezér (Budapest, 1884)
S - Szent-Király - Szentkirályi Mór - Szentkirályi Zsigmond
Szent-Király 171 Szentkirályi nak hívták őket. 1797. vezérőrnagggyá, 1801. febr. 9. a lunevillei béke előtt pedig altábornagggyá lépett elő, miután már a megelőző évben a Hária-Terézia rendlovag keresztjével diszíttetett fel. 1808. a Ferencz császár első huszárezred második tulajdonosa lett. Utolsó szolgálati éveit Erdélyben töltötte, hol 1814. lovassági tábornoki ranggal nyugalomba lépett. Megh. 1823. decz. 24. M.-Vásárhelyen 77 éves korában. Szent-Király, falu 1) Hunyadm. hu-1 nyadi jár. 650 oláh lak., u. p. Vajda-Hu-nyad. 2) Udvarhelym. udvarhelyi jár., 906 m. lak., u. p. Székely-Udvarhely. 3) Csik-Sz., falu Csikm- csik-szeredai jár., 1565 magyar és oláh lak., u. p. Csik-Szereda. 4) Ér-Sz., falu Szilágym. tasnádi jár., 966 magyar és oláh lak., u. p. Ér. Kávás. 5) Kálota-Sz. (1. ott). 6) Magyar vagy Bakony-Sz., Veszprémim, zirczi jár., 855 magyar és német lak.; u. p. Csesznek. 7) Maros-Sz . (u. otth 8) Német vagy Bakony-Sz., Veszprémmegyében zirczi jár., 248 magyar és német lak.; u. p. Csesznek. 9) Rinya- Sz., falu Somogym. nagyatádi jár., 1122 magyar lak.; postaállomás. 10) Szabad- Sz., kis község Baranyam. sz.-lörinczi jár. 801 magyar lak., u. p. Szent-Lőrincz. 11) Szabadja-Sz., falu Veszprém megyében veszprémi jár., olvasókör, segélyegylet, ipartársulatok; 1562 magyar lak. postaállomás. 12) Topa-Sz., falu Kolozsmegye almási jár., 849 oláh lak. u. p. Magyar-Nagy-Zsombor. Szentkirályi Mór, szül. 1809. márcz. 2. Pesten, hol atyja László pestmegyei nagybirtokos, septemvir volt. Tanulmányait szülővárosában végezte s a tudori szigorlatot is letette, a mi akkor vagyonos ifjaknál ritkaság volt. Ezután pár évig a külföldi egyetemeket látogatta, jogot s bölcsészetet hallgatott. Hazatérve jegyző lett Pestmegyében s a reform-ellenzékhez csatlakozván az elsők egyike volt, kik a központi parlamenti kormányt kezdték sürgetni. 1829-ben országgy. követ lett, s oly szónoki hatálylyal védte a Kossuth és Lovassy elitéltetése ügyében tartott szabad beszéde miatt hűtlenlenségi pörbe fogott gr. Ráday Gedeon követtársát, hogy ez első beszéde mindjárt a legjelesebb szónokok közé emelte. A kerületi jegyzői tollal tisztelték meg s azontúl az üzenetek, választmányi javaslatok s törvényszövegezések kidolgozásában az öreg Palóczival osztozott. Pozsonyból visszatérve megyéje másodalispánná választotta, hogy a törvényszék elnöke legyen. Helyén volt ott is. De igazi helye mégis a parlamenti vitatkozás volt, miben kevés volt párja s a maia nemében senki. Az 1848-iki refomokkal nem értett egyet s kilépett aki kimentből, a kormánybiztosi állást f alvidéki táborban elfogadta ugyan de onnan csakhamar visszahívták; később jászkun főkapitánynyá lett, de erről is hamar lemondott. Az absolutizmus őt is üldözte s a 47 éves ember a közélettől visszavonulva, hogy tevékeny lelkének tápot szerezzen , orvosnövendék lett, s a legnagyobb buzgalommal tanulván tudori oklevelet nyert, mire gyakorló orvos lett és százakat meg s százakat gyógyított ingyen. 1865-ben a főváros józsefvárosi választó kerülete kép- s viselővé választotta s az országgyűlésen mint a Deákpárt hive több jeles szónoklatot tartott. A következő választásnál az ellenzék jelöltjével szemben kisebbségben maradt a Józsefvárosban. Ekkor azonban a főváros Vidács Jánossal szemben nagy töbséggel főpolgármesterré választá őt. Ez állásában nagy lelkesedéssel működött a főváros szervezésén, Budával való egyesítésén s magyarosodásán. Midőn a városi kapitánysággal összeütközésbe jött s a közgyűlés ez utóbbinak adott igazat, Sz. leköszönt. A főváros egyesítésének nagy művén azonban tovább is fáradhatlanul dolgozott. Emellett folytatta orvosi gyakorlatát, sőt irodalommal is foglalkozott. Lefordította Wallace nagy művét Oroszországról, le Maculay egy pár politikai essay-jét. Egészben véve azonban mindinkább viszszavonult a nyilvánosságtól s vagyonát megosztotta fiai közt, kiktől évpénzt húzott. Elhunyt 1882-ben január 7-én Budapesten. Szentkirályi Zsigmond, az erdélyi kir. bányászati törvényszék rendes ülnöke , s egy időben Kolozsvár polgármestere; szül. 1804. május 14.; megh. 1870. ápr. 16.; irta és kiadta: „Az erdélyi bányászat ismertetése.“; „Néhány törvényjavaslat a bányaipar ügyében.“ ; „Erdélyi bán