Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
C - Credi, Lorenzo di - Crespi, Giovanni Battista - Crespi, Daniele - Crespi, Giuseppe - Cressent, Charles - Creusseni körcserép
Creol mezen a művész nem tűvel formálja a rajzot, mint a vonalas karcnál, hanem ráspolyszerű fogazattal ellátott szerszámmal (mattoir), amely átüti az alapot és ha a lemezt savba mártjuk, ezeken a helyeken a sav megtámadja a rezet. Az edzés és nyomtatás azonos a rézkarcéval. A C. feltalálója Jean-Charles François (1740 körül), akinek nyomán főleg Gilles Demarteau tökéletesítette ezt a reprodukció céljára oly alkalmas technikát. Conrad, CREDI, Lorenzo di, olasz festő, * Firenze 1459, u. o. 1537. Verrocchiónál tanult Peruginóval és Leonardóval együtt. Életét úgyszólván egészen Firenzében töltötte. Komponálási módja mesteréhez csatlakozik, de világos, sima színezésére Leonardo volt nagy hatással. Bizonyos bár 63 áhítatos nyugalom jellemzi képeit. Kompozícióinak gyakori ismétlése által későbbi idejében kissé egyhangúvá válik és a XVI. sz. elején mint elmaradott festő hat. Még Verrocchio befolyását mutatják korai munkái: Trónoló Madonna Szt. Zenobius és Kér. János között (Pistoia, dóm), Mária a gyermekkel és Jánossal interieurben (Drezda), Krisztus megkeresztelése (S. Domenico, Firenze). Különböző hatások alatt áll egyik legnagyobb képe, a Pásztorok imádása (Uffizi). Kemény formái mellett Leonardo bája érzik köralakú kompozícióján: Madonna a gyermekkel és Jánossal (Gal. Borghese, Róma), finom, világos színeivel ugyancsak Leonardóra vall. Angyali üdvözlet (Uffizi). Pontos, kissé keményrajzú mesterének, Verrocchiónak arcképe (Uffizi). Egyéb képei még: Mária a gyermeket imádja (Berlin), Mária a gyermekkel és két szenttel (Louvre), Leány jegygyűrűvel (New-York, Wolfe-Brixey-gyüjt.). CRESPI, 1. Giovanni Battista, melléknevén szülőhelyéről il Cerano, olasz festő, * Cerano (Novara mellett) 1575 körül, Milánó 1632. A XVII. sz.-beli késő milánói festők egyike. Fiatal korában Rómában és Velencében, azután haláláig Milánóban élt, ahol udvari festő és a dóm szobrászati munkáinak felügyelője. Procaccini tanítványa, de Baroccio és a firenzei Rosso is volt némi hatással rá. Képei milánói templomokban, melyek között egyike a legjobbaknak: Szt. Ambrus megkereszteli Szt. Ágostont (1618, S. Marco). Legismertebb képe a Madonna Szt. Domonkossal és Szt. Katalinnal (Brera), továbbá Krisztus a kulcsokat átadja Szt. Péternek Szt. Pál jelenlétében (Bécs, Kunsthist. Mus.). Franciskánusok fogadalma (1600, Berlin). Igen mozgalmas a Szt. Gergely miséje (Varese, S. Vittore), amely Tintoretto erős befolyását árulja el. C., 2. Daniele, festő, # Busto Arsicio (Milánó mellett) 1590, + Milánó 1630. Előbbinek fia és tanítványa, később ugyancsak Procaccininál tanult. Élete kevésbbé ismert, a pármai Certosában és a milánói Pál Ducale-ban festett és alig 40 éves korában pestisben halt meg. Munkái milánói templomokban, köztük legfontosabb a Sta. Maria alla Passione és a S. Protaso freskói. Több képe a milánói Brerában: Krisztus megkeresztelése, Keresztvitel, Utolsó vacsora és arcképek, továbbá József álma (Bécs, Kunsthist. Mus.), Krisztus sírbatétele (Budapest, Szépm. Múzeum). C., 3. Giuseppe Maria, melléknevén lo Spagnuolo (a. m. a spanyol, mert spanyol viseletet szeretett hordani), olasz festő, * Bologna 1665, + u. o. 1747. Cignani tanítványa volt, de már eltért a bolognai Akadémia idealisztikus sablonjától; naturalisztikus felfogású képei festői hatásra törekedtek, szerette a sötét árnyékokat, a széles ecsetkezelést, miért is ma egyike a legjobban becsült olasz festőknek. Képei: Nepomuki Szt. János a királynét gyóntatja (Torinói képt.), Chiron, a kentaur, Achillest íjlövésre tanítja (szürke szürkében), Aeneas Charon hajójába száll (Bécs, Kunsthist. Mus.), továbbá több képe a drezdai képtárban: hét kép (az oltári szentség, 1712), Pásztorok imádása, Pálffy generális arcképe. Nálunk a Szépm. Múz.-ban egy kis remeke: A földmíves családja és Krisztus születése a dr. Fuchs-féle gyűjteményben. Kiváló rézkarcokat is készített. Törekvései tanítványában, Pietro Longhiban találtak folytatóra. — Irodalom: Voss (Róma, é. n.), CRESSENT (ejtsd: ki és szán), Charles, műasztalos, 1685—1760. # Amiens, atyja Francesco C. szobrász és fafaragó volt. Úgy látszik, már 1715-ben Párizsba került, ahol nemsokára udvari asztalos lesz s mint ilyen, elsőrendű, a régence-ízlésre jellemző bútorokat készít. Ezeknek fő dísze a szépvonalú és kiválóan szépen cizellált bronzokban van, berakások nemigen fordulnak elő. Élete végén kegyvesztett lett, mert a nyugtalan rokokóformákat nem akarta alkalmazni. — Irod.: M.-J. Ballot (Párizs, 1919). CREUSSENI KŐCSERÉP. Creussenben a XVI. és XVII. sz.-ban a rajnaitól formában és kivitelben különböző kőcserepet készítenek. Az alapanyag barna, a festés gazdag, zománcszínek és aranyozás gyakori, de azért festetlen egyszerűbb darabok is előfordulnak. A C. formái zömökek, átmérőjük sokszor nagyobb, mint magasságuk, de magas hengeres korsók és hatoldalú ónkupakos palackok is for- 213 Creusseni kőcserép