Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)

K - Koszits Hilda - Koszkol Jenő - Koszorus Károly - Koszta József - Kosztka Mihály Tivadar - Kosztolányi Gyula - Kotál Henrik - Kotányi-Pollak Hilda - Kotász Károly - Kotsi-Horváth Jolán

Koszits 567 Kotsi-Horváth folyóval c. olajfestménye a Szépmísv. Múzeum lététeként a ceglédi mú­zeumban van. Művészi hagyatékából­­a Szent György-Céh 1914. kiállítást rendezett. Atyjának életnagyságú márvány-mellszobra és feleségének arcképszobra szintén a M. Tört. Kép­csarnok tulajdona. KOSZITS Hilda, festő, * Budapest 1894 márc. 14. Itt, az állami női festő­iskolában Deák Ébner Lajosnál ta­nult. 1927. kollektív kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. KOSZKOL Jenő, festő, * Dorog 1868 ápr. 28. Budapesten tanult és akvarell- és pasztelképei révén vált ismertté. 1896. Konyhacsendéletével (Szépművészeti Múzeum) az Ester­­házy-díjat nyerte. 1899. Éjjel a lagú­nákon c. képét vette meg az állam. 1911. Aradon volt kollektív kiállítása. 1921. és 1923. megnyerte az állami víz­­festménydíjat. Könyvtárrészlet című pasztellképe a Szépművészeti Múze­umban, Donáti-utcai ház c. vízfest­ménye a Székesfővárosi Múzeumban KOSZORÚS Károly, festő Pécsett. A néptanítói képesítés megszerzése után mint autodidakta foglalkozik a festészettel. Pécsi tájképeivel sűrűn szerepel az ottani képzőművészeti tár­saság kiállításain. KOSZTA József, festő, * Brassó 1864 ápr. 27. Budapesten és München­ben tanult s a magyar parasztéletből vett jeleneteket festett (Hazatérés. Mezei munkások), amelyeknek komor ereje nem váltott ki rokonszenvet a közönségben. Nyomorúságos viszo­nyok közt festette azután vidéken azo­kat a képeket, amelyekkel 1917. várat­lanul zajos sikert aratott s egyszerre legjobb festőink sorába lépett. Túl­nyomórészt faluvégek, tanyarészletek, nyárfások, komor erejű árnyékokkal, amelyek közül rendkívül világító erejű színek villannak ki. Mindezeket a ké­peket közvetlen, naturalista szemlé­lettel, kötetlen festőiségben adta elő. 1917. Kukoricatörők c. olajfestményé­vel a Wolfner-díjat s már régebben a Műcsarnokban a Rökk-díjat nyerte. 1917, 1920 és 1922. az Ernst­ Múzeumban volt kollektív kiállítása. Csiga-biga, Csónak, Elhagyott sétány, Fehér há­zak, Hazatérők, Kaszáló leány, Kosa­ras leány, Kukoricásban, Mezőn, Nap­keleti bölcsek, Őszi nap, Parasztudvar és Zöldben c. képei a Szépművészeti Múzeum, Vihar előtt c. festménye a főváros tulajdonában vannak. KOSZTKA Mihály Tivadar, festő, 1. Csontváry K. M. KOSZTOLÁNYI (Kann) Gyula, fes­tő és építész, * Budapest 1868 jan. 9. Építésszé képezte magát, de ideális terveken kívül, amelyek kötetekben jelentek meg (Archit. Skizzen u. Stu­dien, Berlin, 1902, 1909) alig épített, inkább festett. Festeni Karlovszky­­nál Budapesten, majd Münchenben Hollósynál tanult. Pleinair-törekvé­­sekből indul ki, majd Gauguin, Cé­zanne és Matisse szín- és vonalegy­szerűsítésével próbálja egybekapcsol­ni. Házak a víz partján és Külváros téren c. művei a Szépműv. Múz.-ban. Grafikával is foglalkozik. KOTAL Henrik, építész, * Buda­pest 1874 júl. 5. U. i. tanult, majd Alpár Ignác műtermében, 1903—5. Hi­­kisch Rezsővel társulva, azután ön­állóan működött. K. tervezte a jász­berényi és szolnoki takarékpénztárak épületeit, a kúnhegyesi szállót és vi­gadót, a szatmári gimnázium épüle­tét, a pozsonyi új vágóhidat, továbbá vidéken számos kastélyt s a főváros­ban több bérházat. KOTÁNYI POLLAK Hilda, magyar­származású festő és iparművész, * Bécs 1875 nov. 2. Pollak Richard prá­gai festő neje. Révész Imrénél tanult Bécsben, azután Münchenben. Azelőtt Pécsben, jelenleg Prágában lakik. Impresszionisztikusan festett életké­peivel és arcképeivel 1899 óta vett részt bécsi és budapesti tárlatokon. Szőnyegterveket is készített. KOTÁSZ Károly, festő és grafikus, * Budapest 1872 nov. 4. Atyja műhe­lyében a kalaposmesterséget tanulta. 1894. Vastagh György festő pártfogá­sával a bpesti iparműv. iskolába ke­rült, hol Morelli Gusztáv osztályán öt évig képezte magát a fametszés­ben, majd Schmal építész műtermé­ben mint díszítő-tervező rajzoló mű­ködött. Ezután a müncheni akadémián s utóbb Párizsban, a Julian-akadé­­mián tanult. 1906—11. a bpesti Verő­féle leánynevelő-intézetben az ipar­művészet és rajz tanára volt; azóta Budapesten kizárólag festészettel fog­lalkozik. 1921. és 1924. a Nemzeti Szalonban, 1925. az Ernst-Múzeumban, 1927. Bécsben, 1928. Amsterdamban, Berlinben és Londonban, 1929. Párizs­ban, 1930. Milánóban, Rómában, Zü­richben és Münchenben, 1933. az Ernst­ Múzeumban rendezett műveiből gyűjt, kiállítást. A Tavasz és kora tavasz­­szal c. olajfestményei a Szépművé­szeti Múzeumban vannak. K.­egy- és többszínű fametszetei széles foltszer­kesztésükkel és dekoratív formafel­fogásukkal tűntek fel. Az olajfesté­szetben érdeklődésének főtárgya a tájkép. A lombok színességét finom, csaknem pointillista technikával érez­teti. A laza és pasztózus színek gyen­géd harmóniáját néhol tüzesen meg­villanó fényekkel tarkítja. KOTSI-HORVÁTH Jolán (Korok­­nyai Ottóné), festő, * Szilasbalhás 1858. A bpesti állami női festőiskolá­ban Mészöly Gézánál, majd Deák Ébner Lajosnál és Lotz Károlynál ta-

Next