Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
M - Maderna, Stefano - Madonna - Madou, Jean Baptiste - Madrazo - Madrid, Prado-múzeum
Madonna 55 Madrid a barokk felé hajló késői renaissance formáit nagy virtuozitással kezelő művész, de alapjában nem kiválóbb, mint akárhányan kortársai közül, s művészi jelentőségét a következő generáció nagy mesterei — Bernini, P. da Cortona, Borromini — messze felülmúlták. Barát, M., 2. Stefano (1576—1636), Rómában működő olasz szobrász. Sokáig antik szoborművek restaurálásával és gipszek készítésével foglalkozott. Főművét, a holtan fekvő St. Cecilia megható közvetlenségű fekvő márványszobrát a szent római templomában, 23 éves korában faragta. M. egyéb, kevéssé jelentékeny, az antik művészet befolyását jobban bizonyító művei a St. Maria Maggiore Capella Paolináját díszítik. MADONNA (olasz, megfelel a francia „Notre Dame“-nak, a magyar ,,Miasszonyunk“-nak), tágabb értelemben Mária minden képes ábrázolása, szűkebb értelemben Mária a kis Jézussal. E tárgy a keresztény művészet kezdete óta, midőn a katakombákban fellép, annak állandó és legkedveltebb tárgya marad. A M. komoly, ünnepélyes típusai egyes csodatevő képekből kiindulva a bizánci művészetben differenciálódtak és a keleti egyházakban mai napig fennmaradtak. Nyugaton (ugyancsak a bizánci művészet alapján) a XIII. században oly fejlődés indul meg, amely előbb Olaszországban, majd Németalföldön és Németországban is abban a régi, hieratikus felfogáson alapuló ábrázolási mód helyett az emberi vonást, az anya és gyermek bensőséges viszonyát juttatja kifejezésre. Különösen feltűnő a M. elvilágiasodása, genreszerű vonások érvényesülése már Fra Filippo Lippi M.-iban. A felfogásbeli árnyalatok rendkívüli gazdagsága Raffael híres M.-iban. A tárgy kiválóan alkalmas az egyes néppek érzésvilágának érvényesülésére:ubens pompázó képeivel szemben áll pl. egyes spanyol művészek realizmusa. Az újabb művészet lényeges újítást nem vitt bele a régi és számtalanszor ismételt témába. — Irodalom: Rocault de Fleury. La sainte Vierge (Párizs, 1878—79); Schreibershofen, Die Wandlungen der Marien darstellung (Heidelberg, 1886); Venturi, La Madonna (Milano, 1899, német ford. Leipzig, 1900); Munoz, Iconografia della Madonna (Firenze, 1905); Rothes, Die Madonna u. ihre Verherrlichung durch die bildende Kunst. Éber, MADOU (ejtsd: —du), Jean Baptiste, belga festő, * Brüsszel 1769, + u. o. 1877. Előbb mint litográfus tette ismertté nevét (litográfiák új és régi belga viseletekről, továbbá litografált genre-jelenetek: Physiognomie de la société en Europe de Louis XI. à nos jours, 1835—36, Scénes de la vie des peintres de l’école flamande et hollandaise 1840). Azután festett olaj- és vízfestményeket is, többnyire genrejeleneteket a XVII. és XVIII. század viseletében (A békebontó, Ünnepély a kastélyban, Falusi politikusok, Brüszszel, múz.). MADRAZO, spanyol festőcsalád. 1. Don José y Agudo, a család legidősebb tagja. • Santander 1781, Madrid 1895. Párizsban David tanítványa, kinek klasszicizmusát ő hozta Madridba, melyet spanyolos melegséggel hatott át. Egyik leghíresebb képe Viriathus halála a rómaiak elleni harcban (Madrid, modern képz.), továbbá A görögök és trójaiak harca Patroklos holttestéért (Róma, Quirinal). 1818-ban a San Fernando akadémia igazgatója, később a madridi múzeumé is. Colleccion lithographica de cuadros del rey de Espana (Madrid 1826—32, 3 köt.) c. munkát tette közzé. 2. Don Federico, előbbi fia, * Róma 1815, 1894. Előbb atyja, majd Párizsban Winterhalter tanítványa. Festett történeti képeket és arcképeket. Delaroche értelmében vett romantikus. Leghíresebb képei: Bouillon Gottfriedet jeruzsálemi királlyá kiáltják ki (1839, Versailles), Mária Krisztina mint apáca VII. Ferdinánd ágyánál (1843). Kedvelt arcképfestője volt a spanyol arisztokráciának. 1835-ben sógorával, Eugenio de Ochonnal az „El artista“ művészeti lapot alapította. Udvari festő és tanár a madridi akadémián. 3. Don Raimondo de, Federico fia, # Róma 1841. Fortuny tanítványa, főleg genreképeket: Az álarcos bál vége (1878) és arcképeket festett. 4. Don Pedro de, Don José fia, * 1816, + Madrid 1898. Költő és művészeti író, a madridi képtár katalógusát írta. A madridi modern képtár és a művészeti akadémia igazgatója volt. MADRID. Prado-múzeum, a Prado de San Jerónimo (prado a latin partumból, a. m. mező) térségen épült 1785-ben Juan de Villanueva tervei szerint, újjáalakították 1898-ban. A gyűjtemény keletkezésére nézve egyike a legrégebbieknek, V. Károly császárig megy vissza, jelentékenyen gyarapították a Fülöpök. 1836. a kolostorokból elvitt ó-spanyol és németalföldi festményekkel gazdagodott. Jelenleg több mint 2000 darabot számlál. Főértékét természetesen a spanyol iskola teszi. Velazquez kb. 60 elsőrangú alkotással. Murillo kb. ugyanannyi művei és Goya külön termekben vannak bemutatva. Az olasz iskolából: Raffael (Madonna a hallal), A. del Sarto, Seb. del Piombo, Correggio (korai művei), Tiziano kb. 40 kiváló