Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
L - Lafenestre, Georges - Laffer, Hans von - La Fond (Lafon) - La Forest en Savoye - La Fosse, Charles de - Lafrensen, Nicolas - Lagae, Jules - Lahner Emil - Lairesse, Gérard de - Laitl János - Lajos, II. - Lajos Béla, szobrász - Lajos Béla, építész
Lafonestre a népélet groteszk oldalának ábrázolója. 1623—1639. Rómában élt, hol papja és vidámsága miatt Bambocciónak nevezték el (kb. paprikajancsi), mulatságos műveit, amelyekbe olasz elemeket vitt be, bambocciatáknak. Színes, eleven, félig északi, félig déli jellegű képei nagy kedvességnek örvendtek. Példák: A kuruzsló (Cassel), Bocciajátékosok (Drezda), Mora-játékosok (Budapest, Szépműv. Múzeum), LA FÉNESTRE (ejtsd:fönétr), Georges, francia művészettörténész (1837— 1919), az olasz festészetről és a primitív francia mesterekről szóló becses művészettörténeti munkák szerzője. LAFFER, Hans von, lüneburgi ötvös a XV. sz. közepén. A lüneburgi városi ezüstök közt tőle egy kis ereklyetartó. LA FOND (Lafon), francia származású hadimérnök II. Rákóczi Ferenc fejedelem szolgálatában. 1711. a munkácsi vár új építkezési munkálatait vezette s a vár alján épített Újváros tervezetét készítette. LA FOREST EN SAVOYE, 1730- 1810. fajanszot és porcellánt gyárt. A gyárat nevers-i munkásokkal alapították, ezért a készítmények nagyobbrészt Nevers stílusában vannak tartva. LA FOSSE (ejtsd:fossz), Charles da. francia festő, * Párizs 1636, + u. o. 1716. Le Brun tanítványa, Rómában és Velencében is tanult. Főmunkái: kupolafreskók a párizsi Invalidusok dómjában (Szt. Lajos fogadtatása az égben), freskók a versailles-i kápolnában. LAFRENSEN, Nicolas (Franciaországban Lavrevice néven), svéd festő, * Stockholm 1737, + u. o. 1807. Hasonló nevű miniatűrfestő apjának tanítványa. Élete nagy részét Párizsban töltötte (1762—69 és 1774—91), ahol nagy tekintélyre tett szert gouacheképeivel: rokokójelenetek a társaságból, mulatozások a szabadban, interiőrjelenetek Fragonard modorában (képei Stockholm, Múz.). Mikor 1791- ben Stockholmba visszatért, arcképeket (III. Gusztáv, Sophia Magdolna királyné, Sophia Hagmann) és történeti képeket is festett (Brahe és Gyllenstierna, XIV. Erik és felesége). — Irodalom: Levertin (Stockholm, 1899). LAGRE, Jules, belga szobrász, * Rousselaere 1862. Van der Stappennél és Lambeaux-nál tanult. Erőteljes karakterizálás, gondos plasztikai formák és realizmus jellemzik művészetét, amely néhány portréval a budapesti Szépműv. Múzeumban is képviselve van. LAHNER Emil, festő, * Nagyberezna (Ung vm.) 1893 szept. 22. Selmecbányán végezte a kohászati szakiskolát, s a világháború alatt a diósgyőri ágyúgyárban működött. 1920. a bpesti Képzőm. Főiskolán Vaszary János növendéke volt. 1925. Párizsba ment, ahol 1927. a Maison Blancs kiállításán tűnt fel. 1926—27. az Ernst- Múzeumban volt gyűjt. kiállítása. 1928. a Műcsarnok és az UME kiállításán, 1929. a KÚT (melynek törzstagja) tárlatain szerepelt expresszio-17 í gf fl V^TIP! vpl LAIRESSE (ejtsd: levesz), Gérard de, flamand festő, * Lüttich 1641, Amszterdam 1711. Bartholet Flémalle tanítványa. Utrechtben és Amszterdamban élt, hol a hanyatlás korában vezető szerepet játszott és sima, franciásan akadémikus mitológiai képeivel kielégítette a kor uralkodó ízlését, amely elfordult a hollandi festészet nemzeti alapjától. E szempontból igen befolyásos volt könyve is: Het groot schilderboek (Amszterdam, 1707). LAITL János, keramikus Holicson, hol 1757-től több mint negyven éven át mintázó mester volt. Ez idő alatt a gyár összes mintáit L. készítette. Egy copf-stílű fedeles vázája 1797-ből a bpesti Iparműv. Múzeumban van. LAJOS, II., magyar királyt (+ 1526) az egykorú források ügyes fafaragónak mondják, aki domborművek készítésével is foglalkozott. — Irodalom: Fraknói, II. Lajos és udvara. 414. 1. LAJOS Béla, szobrász, * Tata 1899 máj. 11. 1933. A bpesti Képzőm. Főiskolán Radnai Bélánál tanult. A Szinyei-Társaságtól ismételten ösztöndíjat kapott. A Műcsarnoknak 1925 óta volt kiállítója. Mint az UME rendes tagja, ennek 1928. évi tárlatán négy szoborművével szerepelt. LAJTA Béla, építész, * 1875, 1920, az újabb magyar építőművészet egyik legnagyobb tehetsége. A József-műegyetemet 1895. végezte s egy ideig Hauszmann, később Berlinben Messel és Ihne műtermeiben dolgozott. Hoszszabb időt töltött Olaszországban, Angliában és Párizsban, majd 1901. Budapesten telepedett le s itt 1902—4. között építette első házait (hűvösvölgyi villa a Völgy u ucában, a borsodmegyei szirmai gazdaság kastélya, zentai tűzoltólaktanya). Ezidőben Lechner Ödön befolyása s általában a népművészet hatása alatt állott, amelynek motívumait magyarországi utazásai során ismerte és szerette meg. A magyaros ornamentika végigkísérte egész pályáján s még azon a késői alkotásain is fel-feltűnik, melyek egyébként már nem tekinthetők magyaros szelleműeknek. Korai, ú. n. Lechnerperiódusának legnagyobb alkotásai a Mexikói-úti Wechselmann-féle Vakok Intézete (1905—07) és az Amerikai-úti Szeretetház (1908—11), mindkettő a legapróbb részletekig átgondolt munka; szinte érezhető, mint igyekezett a mű- Lajta