Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
L - Löcsei János (Hans von Lewtsch) - Löcsei Miklós (Nicolaus de Leuczia) - Löcsei Pál - Löffler Béla - Löfftz, Ludwig - Löllbach Kálmán - Lörincz Gusztáv
Lőcsét 46 ezász telepesek a már az őskorban is lakott Alte Leutsch nevű dombon alapították, ahonnan a tatárjárás után a város mai helyére költöztek. L. nagyrészt középkori eredetű bástyás körfalával, négyszögletes, részben még ma is árkádos piacával, ennek közepén álló gótikus plébániatemplomával, renaissance városházával s egyéb régi épületeivel igen festői és ódon hatású hely. Plébániatemploma (Szt. Jakab-templom) a XIV. sz.-ban épült háromhajós csarnok-templom, tömve régiségekkel, XIV—XV. sz.-beli érdekes falképein kívül nyolc XV—XVI. sz.-beli szárnyas oltárát őrizte meg; régi bútorai, epitáfiumai, bronz keresztkútja, vasalásai, a Thurzók XVI— XVII. sz.-beli alakos síremlékei, ötvösművű és textilis emlékei valóságos múzeummá avatják. 18 m magas főoltára Lőcsei Pál mesterműve. XVII. századbeli szószékét Kollmitz Kristóf faragta. Építészeti szempontból még értékesebb L.-én a ferenciek temploma és kolostora (ma gimnázium). A gótikus templomot gyönyörű arányai, a kolostort káptalanháza és keresztfolyosója teszik értékessé, mely utóbbi falán a világháború éveiben értékes középkori falképeket hámoztak ki a meszelés alól. A négyszögletes piac házai csaknem mindegyikében akad középkori vagy renaissance művészi részlet. Felsőmagyarországi renaissance homlokzatát csak két lakóház őrizte meg, az ú. n. Thurzó-ház és a Spillinberger-ház. Árkádos és loggiás udvarokkal azonban még több újabban átalakított lakóházban is találkozunk. A barokk és rokokó művészetet L.-én a minorita templom képviseli, melyet a középkori kórháztemplom helyén a jezsuiták építettek és díszítettek. Divald, LŐCSEI J. János (Hans von Lewtsch), ágyúöntő. 1547. Bebek Ferenc részére egy igen szép alakú címeres és feliratos ágyút öntött, mely jelenleg a krasznahorkai várban van. L. 2. Miklós (Nicolaus de Leuczia), festő. A XV. sz. végén Lőcsén élt. Egy nevével és 1484. évszámmal szignált, a realizmus felé hajló gótikus képe, mely Máriát mint a mennyek királynéját ábrázolja, a poprádi templomban van. Divald véleménye szerint L. készítette a jánosfalvi, arnóthfalvi szárnyas oltárokat és a lőcsei templom Szt. Erzsébet-oltárát (1493). L. 3. Pál, szobrász, 1455 körül, s Lőcse 1530 körül. Életkörülményei még nincsenek tisztázva. Német írók Stoss Veit tanítványának tartják. Inkább valószínű, hogy tanulótársa volt s talán Krakkóban is együtt dolgozott a világhírű mesterrel. A XV. század vége felé bányavárosainkban tűnik föl. 1500 körül faragta a besztercebányai Szt. Borbála-oltárt, mely ékítményes részeiben szinte szakasztott mása az 1508-ban felállított főoltárnak a lőcsei Szt. Jakab-templomban. A főoltár előtt készülhetett L. betleheme, ma a Szt. Jakab-templom egyik barokk oltárába foglalva, minden ízükben plasztikus, széles kezeléssel faragott s kitűnően jellemzett alakjaival. A 18 m magas lőcsei főoltáron csak az óriási arányaiban (3 m) is bájos Madonna-szobor és Szt. Jakab alakja lehet. sajátkezű munkája, a többit segédei faragták. A Szt. Jakab-szobor, fejétől eltekintve, csaknem másolata Stoss Veit szép Szt. Rókus-szobrának, amely ugyanezidőtájt készült s ma a firenzei Annunziata-templomban látható. Ez a körülmény arra vall, hogy a két mester összeköttetése elszakadásuk után is fönnállott. L. Lőcsén letelepedve, népes műhelye élén nagyarányú működést fejtett ki s a Szepességen kívül a szomszédos vármegyéket is szinte elárasztotta szárnyas oltáraival, amelyek közül jellegzetes stílusánál fogva még ma is sok hozható kapcsolatba műhelyével. V. O. Divald: Magyarország csúcsíveskori szárnyas oltárai II., Budapest, 1908. Divald. LÖFFLER Béla, építész, * Budapest 1880 szept. 14. 1910. önállósította magát s pályázatokon számos díjat nyert. L. tervezte a bpesti Kazinczy-utcai zsinagógát, iskolát és hitközségi székházat s ezenkívül a fővárosban és a vidéken több bérházat, villát stb. 1905. a Deutsche Kunst u. Dekoration c. folyóirat nemzetközi síremlékpályázatán első díjat kapott. Egy ideig bátyjával, L. Sándor építésszel (* Budapest 1877) közös építési irodája volt. Jelenleg Palesztinában él. LÖFFTZ, Ludwig von, német festő, * Darmstadt 1845. München 1910. Münchenben W. Diez tanítványa, 1801 —1899. a műv. akadémia igazgatója volt. A régi mesterek alapos ismeretéből kiinduló, szolid tudású festő és befolyásos tanító. Képei közül a müncheni Neue Pinakothekbe került komoly Pietája. LÖLLBACH Kálmán, építész, • Salgótarján 1879. A bpesti műegyetemen tanult, azután Berlinben B. Möhringnél dolgozott. 1908. Budapesten önállósította magát. A kecskeméti főreáliskolán kívül a fővárosban és a vidéken több iskolát, bérházat és villát tervezett. LŐRINCZ J. Gusztáv, festő, • Jakabfalva 1886. Pécsett, Budapesten és Velencében tanult. Többnyire a velencei életből vett jeleneteket fest. A tél c. képe a pécsi múzeumban. 1911. néhány gráf. kompozícióját állította ki a Nemzeti Szalonban. Lőrincz