Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
Z - Zeitblom, Bartholme - Zeller Mihály - Zeller Sebestyén - Zempléni M. Viktor - Zemplény Tivadar - Zenale, Bernardo - Zenger, August
eitblom 625 ládban, mint festő, elsőnek Paul Z. (1658—1731) tűnik ki. Firenzében és Rómában folytatott tanulmányévei után szülőföldjének és környékének oltárképeit festette. Fia, Johann Jakob Z. (1710—83) túlnyomórészt freskófestő. 1726. rövid tartózkodás után Nápolyban Solimena tanítványa lett. 1735-től Bécsben az akadémiát látogatja és P. Troger mellett működik. Együttes munkájuk az altenburgi kolostor freskódísze. Főművei az ettali (1752) és ottobeureni (1763) kolostor mennyezetfreskói. Képein feltűnő az alakok hihetetlen nagy száma (az ettali templom kupoláján kb. 400 alak!), úgyhogy a részletek teljesen elvesznek a szemlélő számára. — Unokaöccse, Franz Anton Z. (1716—1794), első művészeti leckéit nagybátyjától, Z. Raultól kapta, majd Augsburgban Johann Holzer tanítványa, később G. B. Götz oldalán működik. Itáliában két évet tölt Carlo Corrado Giacinto (Solimena tanítványa) mellett, majd Velencében Paolo Veronese és Tiepolo művei gyakorolnak rá nagy hatást. Ottobeurenben együtt dolgozik Joh. Jak. Z.-vel, 1765 óta Brixenben működik, mint püspöki festő. Brixenben találhatók legérettebb művei, így a püspöki szeminárium freskói (1765), az angolkisasszonyok templomának freskói (1839, tűzvésztől elpusztulva). Egyéb művei Brixen környékén: Milland (1766), Taisten (1768), Tolach (1772), Windischmattei (1783). 1775-ből valók a Zell am See búcsúhely templomának freskói, 1778-ból a ranggeni, 1779-ből a weer-i templom freskói. Kupolaképein Pozzo elvei szerint sűrűn alkalmazza a festett architektúrát. Fleischer: ZEITBLOM, Bartholme, német (sváb) festő, valószínűleg Memmingen 1450 után, Ulm 1520 körül. Nyilván adósának, Hans Schüchlinnek tanítványa, de Multscher hatása alatt is állt. A két század fordulóján a sváb festészet eleinte még régies, legkiforrottabb mestere. Drámai vénája nincs, de stílusát nyugodt befejezettség, nagy formákra való törekvés jellemzi. Kiváló művei: szárnyasoltár a bingeni templomban (1495 kör.), az eschachi oltár négy szárnya (1496 kör., Stuttgart), a pompás heerbergi oltár (1497— 98. u. o.). ZELLER J. Mihály, festő. * Nagypeleske 1859 aug. 13. A bpesti mintarajziskolában, Nagybányán, Bécsben, Münchenben és Berlinben tanult, utóbb Párizsban töltött egy évet. Tisza partján c. képét 1906. Párizsban díszoklevéllel tüntették ki. 1908. Szatmárnémetiben kollektív kiállítást rendezett műveiből. Jelentékenyebb képei: Sir a kislány a Balaton partján, Kertek alján, Ave Mária stb. 40 Művészeti Lexikon. II. 7. 2. Sebestyén, kamarai rézmetsző a XVIII. sz. derekán Pozsonyban. Schmutzer Jakab osztrák rézmetsző mestere. Munkái közül említésreméltók: Emléklap gróf Barkóczy Ferenc esztergomi érsek halálára, Amadé László arcképe, a pozsonyi lakatoscéh céhlevele, a mátra-verebélyi kegyhely képe, Grassalkovich Antal gróf képmása, a budai kir. palota alaprajzai és homlokzati képei stb. ZEMPLÉNI M. Viktor, festő, * Sátoraljaújhely 1894. Jogi tanulmányainak elvégzése után kiment Párizsba, majd a szolnoki és nagybányai művésztelepen képezte magát. Tulajdonképeni mestere Müller Ottó, a breslaui akadémia tanára volt. Leginkább impresszionista tájképkompozíciókat és portrékat fest. ZEMPLÉNYI Tivadar, festő, * Eperjes 1864 nov. 1. Budapest 1917 aug. 22. Budapesten és Münchenben tanult s hazatelepedve nagyobbára realista szemléletű, elmélyedt tanulmányú képeket festett a parasztok és szegény nép életéből (Szegény asszony otthona, Templomban, Zarándoknő, Búcsúsok). Tanára volt a képzőművészeti főiskolának. 1894. a Ráth-dijat, 1895. a Misbarátok Köre díját, 1900. a Rökk Szilárd-jutalmat, 1911. a Nemzeti Szalon aranyérmét s végül az állami nagy aranyérmet nyerte. 1908. a Könyves Kálmán szalonjában volt gyűjt. kiállítása, 1918. a Műcsarnok rendezett munkáiból hagyatéki kiállítást. Számos képe a Szépművészeti Múzeum, Tehenek a patakban és Dalmát halászok c. festményei a főváros tulajdonában vannak. ZENALE, Bernardo, lombardiai festő, * Treviglio (Milánó mellett) 1436, T 1526. A régebbi lombardiai iskolához tartozó művész, Foppa kortársa és követője, részben Butinoneval dolgozott együtt. Egyénisége, mert alig maradt hiteles munkája ránk, homályos. Butinoneval közös munkái: a S. Pietro in Gessate Griffi kápolnájának rossz állapotban levő freskói (1489 után, Milánó), Szt. Ambrus lovon, Z. egyik főmunkája, közös még a S. Martino oltárképe (Treviglio). Tekintélyes művész volt. Omodeo halála után a milánói dóm építésének vezetője, a S. Maria delle Grazie díszítésein is dolgozott és híresek voltak intarzia munkái is (szentélyszékek, Bergamo, S. Bartolommeo). Foglalkozott a perspektíva elméletével. ZENGER, August, osztrák rézmetsző. 1760—80 között Bécsben működött s főleg könyvkiadók részére dolgozott. Az 1770-es években egy ideig Nagyszombatban, majd Esztergomban tevékenykedett. Ismeretes tőle Nagyszombat látképe Zamusi József rajza Zenger