Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
L - Libay, Pál - Libay Sámuel - Liber Endre - Liberale da Verona - Liberatore, Niccoló di - Libon - Libri, Girolamo dai - Li Ch'Eng
Liber hercegtől rendeleteket, I. Ferenc József királytól aranyérmet kapott. Aranyérmekkel tüntették ki a hannoveri, londoni, drezdai, württembergi és weimari műkiállításokon. Igen sok műve került európai múzeumokba. A Szépművészeti Múzeum Hegyi táj c. olajfestményét és számos grafikai művét őrzi. — Irodalom: Siorbán V., Adatok L. Lajos életrajzához (Dés, 1917). L. 2. Pál, ötvös, * Bazin 1800 körül. 1829—46-ig Rimaszombaton működött. Remekét 1829. mutatta be a rimaszombati ötvöscéhnek; ez egy cukortartóból, egy aranygyűrűből és egy rézbe metszett cimerből állott. Művei közül ismeretesek: egy ezüstfeszület a rimaszombati rk. templomban és az osgyáni ev. templom ostyatartó szelencéje. Mesterjegye gyanánt az egészen kiírt Libay név szerepel. L. 3. Sámuel, ötvös, * Modor 1782, + Besztercebánya 1869 nov. 20. Pozsonyban tanult. 1805 óta Besztercebányán élt. Az ottani múzeumban őrzik az 1835. Glabits József városbíró számára készített serleget, amely legalább is kiváló technikai avatottságra vall. L. specialitása volt az ezüstfiligrán munkák készítése, amelyet sajátságos, inkább kuriózum-számba menő plasztikai készítményekre is alkalmazott. I. Ferenc király mellszobra és I. Napóleon álló szobra a bpesti Iparművészeti Múzeumban, amelyek ily filigrán művek, nemcsak kiváló ügyességről, hanem — e furcsa műfaj keretén belül — figyelemreméltó formai készségről is tanúskodnak. LIBER Endre, Budapest székesfőváros alpolgármestere, * 1878 aug. 15. Tanulmányainak elvégzése után 1896. a főváros szolgálatába lépett, ahol tíz éven át a Fővárosi Közlöny szerkesztője, majd a közjótékonysági n. o. vezetője. 1924. tanácsnok, 1931. alpolgármester. Azon intézmények közül, melyeket a főváros szolgálatában alkotott, e helyütt csak a művészeti vonatkozásúakra szorítkozva, megemlítjük az új Fővárosi Könyvtárat, mely fiókkönyvtáraival a legmodernebbül berendezett és legnagyobb forgalmú könytárunk, a főváros iskolán kívüli népművelési intézményeit, melyeknek előadássorozataiban nagy szerepe van a művészeti oktatásnak, s végül a képzőművészeti vásárlások céltudatos irányításával lehetővé tette 1933. a Fővárosi Képtár megnyitását. A főváros közterein álló szobrok száma alatta lényegesen gyarapodott és ő kezdeményezte a parkokat díszítő kisebb szobrok sorozatos felállítását. A főváros egyesítésének 60. évfordulója alkalmából előadásban ismertette a főváros 60 éves múltját; tanulmányt írt Budapest festőművészetéről és 1934. jelent meg hatalmas monográfiája Budapest szobrai és emléktáblái címen, melyben Cserhalmi Jenő és dr. Pacher Béla voltak munkatársai. E mű részletesen tárgyalja Budapest nyilvános szobrainak történetét, majd időrendi sorrendben tárgyalás alá veszi mindegyiküket 1702—1933-ig. Számtalan ismeretlen és elfeledett adat, okmány kerül ezúton nyilvánosságra, melyek a magyar szobrászat történetének nélkülözhetetlen forrásai lesznek. LIBERALE DA VERONA, veronai festő, * Verona 1445 körül, 1526—29 között. Eredetileg miniatűr festő, egészen 1476-ig Sienában és környékén (missalék a sienai dóm libreriájában és a Chiusi-i dómban), azután Veronában működött. Erősen Mantegna befolyása alatt állott. Ifjúkori munkája a Krisztus sírbatétele (fölül az égben az Úr zenélő angyalokkal, S. Anastasia, Verona), ugyanott egy oltárképe, Magdolna mennybemenetele, lenn két női szenttel. Néhány képe a veronai képtárban (Keresztről levétel, Királyok imádása, Verona, dóm). Legismertebb képe a Szt. Sebestyén, mögötte szép velencei részlettel (Berlin, hasonló kép a Brerában), mély bensőségű a Krisztus siratása (1489, München, Pinakothek). LIBERATORE, Niccolo di, 1. Niccolo da Foligno. LIBON, elisi építész, a Kr. e. V. évszázad közepén építette az olympiai Zeus-templomot, mely a dór építési mód teljes kifejlését jelezte, csak éppen nem márványból épült, mint a Parthenon és Athén egyéb emlékei, hanem helybeli kagylós mészkőből, amelyet stukkóval vontak be. LIBRI, Girolamo dai, olasz festő, • Verona 1474, f 1555, a veronai festészet történetében a quattrocentóból a XVI. századba való átmenetet jelzi. Korai képei (pl. Jézus születése, veronai múzeum) Mantegna befolyását árulják el. Érett műveit a tájképi háttér nagy szerepe, az alakok méltóságteljes megjelenése és bájos Madonnatípusa jellemzi. Ilyenek: Szt. Anna harmadmagával (London, National Gallery), Trónoló Madonna két szent püspök közt (Verona, S. Giorgio in Braida), Madonna glóriákkal szentekkel, a háttérben Krisztus megkeresztelése (veronai múzeum). LI CH’ENG, (japáni néven Ri-sei), kínai festő. A T’ang uralkodóház leszármazottja. A nagyemlékű Sungkorszak művészetének alapvetője. A X. század második felében működött. Iszákos és szeszélyes ember volt. Delirium tremensben végezte életét, 49 éves korában. Tehetséges költő, zenész és sakkozó is volt. Művészetében szabad felfogásról tett tanúbizonyságot. A ki- Li Ch’eng 31