Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)

Z - Zambelli (Sambelli) András - Zampieri, Domenico - Zamusj (Zannusy) József - Zanelli, Angelo - Zár - Zarcillo (Salzillo) Y Alcaraz, Francisco - Zárókő - Zászlós István - Zauner, Franz - Zausig József - Zavisits, Marko (Márk) - Zechenter - Zechmayer Lipót - Zeggin, Georg - Zehrer József - Zeiller

Zambelli 624 rátussal látta el a gyorsan gazdagodó város szükségletét reprezentatív jel­legű, nagyformátumú szobrokban. Neo­barokk stílusa, mely a szobrok távoli sziluetthatására és festői mozgalmas­ságára van építve, rendkívül alkalmas volt mind kifejezése, mind díszítő jel­lege révén e feladatkör betöltésére, bár eszközei konvencionálisak és a ne­mesebb értelemben vett stiláris ön­tudat hiányzik belőlük. Z. számos ki­tüntetésben részesült. Már a müncheni akadémián ezüstérmet nyert s pályá­ja legelején (1884) megkapta a Műcsar­nok társulati díját. 1887. nagy arany­éremmel tüntették ki, 1899. neki ítél­ték a Magyar Képzőművészek Egye­sületének aranyérmét, mely ekkor ke­rült először kiadásra; 1907. a Ráth­­díjban, 1909. ismét a társulati díjban, 1916. a jubileumi király díj­ban volt ré­sze; 1901. a Corvin-lánccal tüntették ki. Több művel van mind a Szépmű­vészeti, mind a Fővárosi s néhány külföldi múzeumban képviselve. ZAMBELLI (Lambelli) András, épí­tész, * Pest 1792 júl. 30. + u. o. 1824 ápr. 25. Z. János pesti építőmester fia. 1822. nyert polgárjogot Pesten, hol Z. tervei alapján épült a városi lö­völde, melyet korai halála miatt Dit­­rich József és Kasselik Ferenc fejez­tek be. Ez az épület az 1838-i árvíz­ben pusztult el. ZAMPIERI, Domenico, I. Dom­eni­­chino. ZAMUSI (Zam­usy) József, festő az 1770—80-as években Nagyszombatban. 1778. festette Nagyszombat látképét, melyet a köv. évben A. Zenger met­szett rézre. 1780-ból Batthyány her­cegprímást ábrázoló olajfestménye is­meretes. Alighanem fia volt a hasonló nevű bécsi festőnek, aki 1737 május 27-én halt el. ZANELLI, Angelo, olasz szobrász, * 1879, az itáliai modern plasztika egyik vezéralakja. Főműve a római Viktor Emánuel-emléken a haza oltá­rának nagyszabású domborműve. Re­liefstílus tekintetében alkotásán a cso­porttól a lapos domborműhöz való fo­kozatos átmenetet érvényesíti. ZÁR, ajtók és fedelek lecsukására használt eszköz, mely a középkorig csak fareteszekből állott. Csak Rómá­ban ismertek fémzárakat, de a XI. sz.­­tól kezdve ezek általánossá lesznek. Szerkezetük ekkor még egyszerű s vé­delem céljából vaslemezzel van fedve. Ha az ajtó mögött van, úgy azon a kulcs számára kulcslyuk és kulcslyuk­­pajzs van. Midőn a renaissance alatt divatba jön a Z.-nak fedetlen alkal­mazása, ezzel kapcsolatban igen kom­plikált, vagy csak annak látszó szer­kezetek jelennek meg, melyeknek meg­felelően a kulcsokat is művészien ké­pezik ki (1. o.). ZARCILLO (Salzillo) Y ALCARAZ. Francisco, spanyol szobrász (Murcia, 1707—81), az egyházi rendeltetésű spa­nyol fafaragásnak késő, de kiváló mestere. Műhelyéből, amelyben csa­ládtagjai is dolgoztak, ezerszámra ke­rültek ki a színezett és gyakran va­lódi kelméből készült ruhákba bújta­tott alakok, csoportok, amelyek oly­kor rajongó vallási hév kifejezését ad­ják (nagyrészt murciai templomokban). ZÁRÓKŐ, a boltív közepén, az ú. n. záradékban elhelyezett faragott kő, melyet a boltív megszerkesztésekor a kövek közül utolsónak építenek be. Gyakran dekoratív kiképzést nyer. ZÁSZLÓS István, szobrász. • Győr 1895 aug. 20. A bpesti képzőművészeti főiskolán Radnai Bélánál tanult, az­után Olaszországban, Bécsben és Mün­chenben volt tanulmányúton. 1924 óta kiállítója a Műcsarnoknak. Művei: Szent Imre, Hunyadi, Egy korty bor stb. Győrött él. ZAUNER, Franz, osztrák szobrász, * Felpatan (Tirol) 1746,­­ Bécs 1822. öt évet töltött Rómában, ahonnan hazajövet udvari szobrász, az akadé­mia tanára, majd igazgatója, a klasz­­szicizmus korszakának vezető szobrá­sza lett. Kiváló művei: II. Lipót sír­emléke az Augustinerkirchében, II. Jó­zsef antikizáló lovasszobra (1795—1806), mely a Bécset jellemző ily emlékek sorát megnyitja. — Irodalom: H. Burg (Bécs, 1915). ZAUSIG József, J. Czausig. ZAVISITS, Marko (Márk), festő. # Kevedobra (Dobrica, Torontál vm.) 1834 okt. 11. — u. o. 1855 máj. 27. 1852—55. Dániel Konstantintól tanult festeni. Rövid pályafutása alatt főleg egyházi képeket festett. ZECHENTER, híres ágyú- és ha­rangöntőcsalád a XVIII. sz. folyamán Budán. Nevezetesebb tagjai az id. és ifj. Antal, Ferenc és János. Számos magyarországi templom harangját ön­tötték. Az id. Antalnak 1724—56. közti időből a Daun grófok címerével dí­szített több ágyúja és néhány mo­zsara van a bécsi Arsenálban. E csa­lád műhelyéből való, néhány finoman megmunkált díszes ágyú van a Ma­gyar Hadtörténelmi Múzeumban is. ZECHMAYER Lipót, réz- és acél­metsző. Az 1830-as években Bécsben, a köv. évtizedben Pesten működött, hol az Ungar c. lap részére készített metszeteket (Schodel Rozália stb.). 1846. egy Madonnáját állította ki a Pesti Műegyletben. ZEGGIN, Georg, ötvös, 1. Szegedi György. ZEHRER József, festő, 1. Zolthai Z. József. ZEILLER, valószínűleg sváb eredetű művészcsalád, mely már a XVI. sz.­­ban Innsbruckban kimutatható. A csa- Zei­l­et

Next