Pedagógiai Lexikon 2. Kaczvinczky-Zwingli (Budapest, 1936)
S - Színművészeti Akadémia - Szintetikus módszer
699 Színház és ifjúság Szintetikus módszer 700 csátja be a színházba. De ha a színház felsőbbrendű művészeti elvek és eszemények után is igazodik és kapcsolata van az élő és fejlődő irodalommal, intézményesen kell az ifjúság számára helyet biztosítani ezekben a színházakban. A műsorral dolgozó, változatos játékrendű műintézetek, pl. a mi Nemzeti Színházunk, a bécsi Burgtheater, a párizsi Comédie Française és Odéon, a berlini Staatliches Schauspielhaus, mind művelői a klasszius drámairodalomnak, s ami ezzel logikusan és szervesen összefügg: a klasszikus játékstílusnak. A hang nemes emelkedettsége, az erkölcsi érzések pátosza, a nyelv választékossága, a mozgás harmóniája, a beszédtechnika készséges érettsége, kiegyenlítettsége mind olyan kívánatos javak, amelyek passzív megfigyelése, odaadó és lelkes csodálata az ifjú lélekre csak gyümölcsöző lehet. De a modern műsor is számos okulással kínálja a figyelmes és fogékony ifjú hallgatót. Közelebb hozza az élet valóságaihoz, amelyek elől az iskola és az iskolás látás gyakran elzárja ; megismerteti vele kellemes és művészi formában a nap problémáit, világosságot gyújt benne, amelynek fényénél meglátja az emberi szenvedélyek, indulatok, vágyak, ösztönök legtitkosabb rúgóit. És ami szintén nem kicsinylendő : erre a célra kiválasztott, kiművelt és begyakorolt művészek példáján tanulja meg, hogyan kell a nagyvilágban állni és ülni, beszélni és hallgatni, köszörüli és elbúcsúzni, ezer olyan apróságnak tetsző formaságot, amelyekbe lépten-nyomon bele fog botlani, ha nem ismeri természetüket és jelentőségüket. A színház feltárja az ifjú előtt a drámairodalom legnehezebb súlyú alkotásainak, a drámai költeményeknek valódi értelmét is ; kényszeríti a velük való intenzív foglalkozásra, mert intenzív átélést nyújt neki színpadi eszközeivel. Amilyen üdvösen nevelő hatása lehet és van is az ilyen színháznak, és annyira óvni kell az ifjúságot attól a frivolitástól, léhaságtól, sőt mételytől, amely a színpad útján végzi romboló munkáját. A szemérmetlen francia bohózatok, a mostanság divatossá lett német bűnöződrámák, amelyek egyben durva szemérmetlenségük révén is hírhedtekké lettek, a detektívdrámák stb. éppenséggel megrontják az ifjúságot. Mindenkinek, aki részese az ifjúság nevelésének, akire az ifjúság lelki gondozásának csak egy töredéke van rábízva, kötelessége, hogy teljes erejével küzdjön a fertőző színház és fertőző mozi ellen. Report: Imre S. Az iskola a színpadon (1905). Andor J.: Színház és iskola (M. K. 1908). Berzik A.: Ifjúsági színpad (ism. M. E. 1911). Marót K.: A nevelés kérdése és a színpad (M. P. 1914). Sebestyén. Színművészeti Akadémia, 1. Orsz. Szinműv. Akadémia. Szintetikus módszer. Azt a tervszerű eljárást, amely a részek összefüggésének felismerése alapján jut el valamilyen átfogó egészhez, nevezzük általában Sz.nek. Amíg tehát az analitikus módszerrel (1. o.) a sokaságból értjük meg az egészet, addig a Sz. segítségével az egységből értjük meg a sokaságot. Ennyiben a Sz. épp úgy az emberi szellem egységre törekvésének megnyilvánulása, mint az analitikus módszer ; azonban míg az utóbbi az egységből mint adottságból indul ki, addig a Sz. a részekből az egészet mindig megkonstruálja, úgyszólván újrateremti. Ebből is kiviláglik a kétféle eljárás szoros egymásrautaltsága : a szintézis csak ott lehet valóban termékeny, ahol a részeket az analízis már megmunkálta, viszont az analízis csak akkor indulhat meg, ha a szintézis adott a megmunkálás számára valamilyen részét. Ez a kölcsönösség érvényesül a két módszer didaktikai fogalmazványaiban is. Herbart, aki először tárgyalja őket (Allgem. Päd. II. 5 ; Umriss päd. Vorlesungen 105—130 §§. 214—215 §§.) az analitikus módszerrel szemben, amely a konkrét adottságok fogalmi feldolgozására törekszik, a Sz. lényegét abban állapítja meg, hogy ez az absztraktumokat konkrétumokkal világítja meg, az általánosat mintegy szemléletessé teszi. Valahányszor tehát az oktatásban a szabályból, a tantételből, a „fogalomból“ mint egységes egészből, mint általánosból indulunk ki és ennek tartalmát felfejtjük, példákkal a tanuló elé állítjuk, számára úgyszólván tapasztalativá tesszük, eljárásunk a herbarti felfogás szerint szintetikus lesz, így pl. amikor a matematika tanításában a szám, a vonal vagy a sík fogalmából indulunk ki ; vagy amikor az egyes tantételeket példákon mutatjuk be, tulajdonképpen ez-rel élünk. Hasonlóképpen a fizikatanításban is ott, ahol a matematika tételeit alkalmazzuk, a Sz. szerint járunk el. A Sz. érvényesül a történelemtanításban is, valahányszor a tárgyalás folyamán elvont fogalmakkal találkozunk (aminő pl. tirannis, oligarchia, demokrácia, abszolutizmus stb.), amelyeknek tartalmát a tanulónak meg kell magyaráznunk, hogy velük a konkrét történeti alakulatokat megérthesse. Mivel pedig ilyenkor mindig az általánosból kiindulva világítjuk meg annak részleges jegyeit, tehát az általánosnak a tartalmát mindinkább mélyítjük a megértés számára, amennyiben egyre többet és többet fedeztetünk fel benne s ezzel egyre szélesebb távlatokat nyitunk meg a növendék számára, azért a Sz.t progresszív módszernek is szokták nevezni. Bár ily módon a Sz. éppen az oktatás legtermékenyebb eljárásának bizonyul, hiszen minden igazi megértés valóban mindig az általánosból, a foga