Társadalmi Lexikon - Madzsar József szerk. (Budapest, 1928)
F - Ferenczi Imre - Ferrer, Guarda Francisco - Ferrero, Guglielmo - Ferri, Enrico - Fertőző betegségek
Ferenczi 179 Fertőző betegségek 1865-ben összehívta az országgyűlést, megkezdődtek a kiegyezési tárgyalások, helyreállították az 1848-iki törvényeket és 1867 június 8-án királlyá koronázták. Uralkodása történetének a dualisztikus monarchia megteremtése a legkiemelkedőbb mozzanata. „Erélyes“ külpolitikai éra következett. 1879-ben szövetség létesül az új német birodalommal, amihez 1883-ban Olaszország is csatlakozik. Ez a később ismételten megújított hármasszövetség, amelyet az európai béke főbiztosítékának tartottak. Az osztrák nemzetiségek viaskodása már-már fölborította a dualisztikus kormányzást, mikor a folytonos kormányválságok után elővette a 14. §-t és abszolutisztikusan kormányzott. A katonai kérdések a nagy osztrák szellem és a radikális magyar függetlenségi eszme között folytonos izgalmakat okoztak. Az ellenzéki hangulatot még jobban fölszította a chlopyi hadiparancs. Az 1905 januári választáson a 30 éves szabadelvű párt a szövetkezett ellenzékkel szemben megbukott. Az új többség a magyar katonai vezényszót követelte, mire 1906 februárjában fegyveres erővel oszlatta föl az országgyűlést. Ferenc József II. József példájára a demokráciához való szövetséghez fordult és megígérte az általános választójogot. Ezt többször meg is ismételte, de csak ígéret maradt, amint koronázási esküjét is megszegte a Budapesten való tartózkodást illetően. Ferenc Ferdinánd katonai reformjai erősebbre ácsolták az antantot, trializmusra való törekvése elméletben szétzüllesztette a monarchiát, elősegítette a szeparatizmust. A szarajevói gyilkosság után nem volt ereje megakadályozni a kilátástalan háborút és „a béke fejedelme“ aláírta „Mindent megfontoltam és meggondoltam“ kezdetű mozgósítási parancsát és ezzel megpecsételte a monarchia és a Habsburg-ház sorsát. Késő aggkoráig szorgalmas, munkás ember volt, a „monarchia legszorgalmasabb hivatalnoka“, de inkább részletkérdésekbe merült. Egész gondolatvilágával a feudalista klerikalizmusban forgott és könnyen kezelhető bábja volt a nagybirtokos, egyházi és katonai klikkeknek. A korszerű haladásnak nem volt kimondott ellensége, ha a megfelelő erők követelték annak megvalósítását. Közel 70 évig uralkodott. Vonat alig járt még, amikor trónra került és repülőgép senkinek sem volt már újság, amikor meghalt. Ferenczi Imre, szociálpolitikai író, szül. 1884, fővárosi szociálpolitikai szakelőadó volt, budapesti egyetemi magántanár, 1920-ban a genti Nemzetközi Munkaügyi Hivatal munkáskivándorlásügyi szakreferense. Jelentősebb munkái: Sztrájk és szociálpolitika, Munkások szervezkedése, Lakáskérdés, Le chomage et les migrations internationaux de travailleurs. Ferrer, Guarda Francisco, spanyol forradalmár és a szabadgondolkozás vértanúja, szül. 1859, kivégezték 1909-ben, Barcelonában. Előbb vasúti kalauz volt, később nyelvtanító. Résztvett a spanyol fölkelésben s ezért Párisba menekült. Itt egyik gazdag tanítványától nagyobb örökséghez jutott, amelyből 1901-ben Barcelonában megalapította forradalmi iskoláját, az Eskuela-Moderna-t, ahol vallástant nem tanítottak. A spanyolországi birtokviszonyok, a nép kiszipolyozása és nagy nyomora, a papi uralom (25,5% analfabéta) kirobbantották 1909-ben a barceloniai felkelést, amelynek értelmi szerzőjéül őt tekintették és ezért vérpadra hurcolták, az egész művelt világ — közötte Budapest haladó gondolkozású lakossága — tiltakozása közepette. Ferrero, Guglielmo, olasz történetíró, szociológus és regényíró, szül. 1871. Róma nagyságáról és hanyatlásáról („Grandezza e decadenza di Roma“, 1902—7) és az ókori civilizáció bukásáról írt műveiben (amelyek magyarul is megjelentek, 1913—16, 1924) szakít a régi történetíróiskola módszereivel: nagy súlyt helyez a pontos adatgyűjtés, a megírás kifejező módja és olvashatósága (érdekessége) mellett a szociális és gazdasági tényezők jelentőségére és elemzésére. Lombrosóval együtt nagyobb tanulmányt írt a bűnöző és prostituált nőről (La donna delinquente, 1903). Egyéb munkái: Europa giovanne (1897), Militarismo (1898), A Caesarok hitvesei (magyarul is). A háború alatt és után élénk publicisztikai munkásságot fejtett ki (Demokrácia vagy terror); nagyobb tanulmányokat írt az olaszországi diktatúráról, a latin géniuszról. A háború után a firenzei egyetem tanára lett. A harmadik Róma című regénye a világháború előtti Olaszország életét írja le, hatalmas, regényes történet keretében. Ferri, Enrico, olasz büntetőjogász és politikus, szül. 1856. 1880-ban magántanár Torinóban, majd (1881—94) több városban egyetemi tanár, de a szocialista párthoz való tartozása és politikai elveinek állandó hangoztatása miatt egy időre meg kellett válnia a tanári katedrától. Ügyvéd lett Rómában, majd 1904- ben ismét egyetemi tanár. Egyébként 1886 óta képviselő, az olasz szocialista kamarai frakció egyik vezető egyénisége, sokáig a központi pártlap, az Avanti! szerkesztője is. Az ő hatalmas agitációjának is tulajdonították a véres cár 1903. évi, már minden részletében megtervezett utazásának a meghiúsulását is. Lombrosóval együtt megalapítója a híres olasz büntetőjogi iskolának. Nagyon sok politikai és büntetőjogi munkát írt. Fertőző betegségek alatt olyan betegségeket értünk, amelyek egyik emberről átterjednek a másikra, éspedig vagy közvetlen érintkezés útján, vagy egyéb módon közvetett úton, tehát levegő, víz, ruha, bútorok, evő- és ivóeszközök és hasonló tárgyak útján. Nem a betegség terjed át a betegről az egészségesre, hanem átterjednek a betegség okozói: azok az egysejtű, igen apró élőlények, amelyeket szabad szemmel nem, hanem csak górcsővel láthatunk meg. Ezeket az apró szervezeteket baktériumoknak nevezzük és a hasadó gombákhoz, tehát a növényvilágba tartoznak. Ismerünk azonban oly fertőző betegségeket is, amelyeket nem baktériumok okoznak, hanem állati élősdiek (protozoák). Ha a mikroorganizmusok evésivás, lélegzés vagy esetleg a bőr útján belefutnak szervezetünkbe és ott fejlődésükre alkalmas viszonyokra akadnak, elszaporodnak és létrehozzák a természetüknek megfelelő kóros tüneteket. A mikroorganizmusok hatása nem jelentkezik azonnal a szervezetbe jutásuk után, vagyis a betegség nem mutatkozik azonnal, hanem csak az úgynevezett lappangási időszaknak (inkubáció) elteltével. Így nevezzük tudniillik azt az időt, amely a fertőzés pillanatától kezdve a fertőzés kitöréséig tart és amely alatt a megtámadott egyén rendszerint még teljesen egészségesnek látszik és jól is érzi magát, vagy pedig aránylag igen jelentéktelen panaszai vannak. Az inkubáció tehát azt jelenti, hogy a szervezetbe jutott baktériumoknak bizonyos időre van szükségük, amíg elszaporodnak és amíg terményeik, amelyeket toxinoknak nevezünk, alkalmassá válnak a 12.