Társadalmi Lexikon - Madzsar József szerk. (Budapest, 1928)
F - Festőipar - Festőipar higiénéje
Festőipar 180 megfelelő betegségi tünetek létrehozására. A különböző betegségeknek különböző kórokozóik vannak. Ezeket a kórokozókat alakjuk szerint bacillusoknak, coccusoknak és spirillumoknak nevezzük. A régi beosztás szerint megkülönböztettek kontágiózus (ragályos), miazmatikus (miazma annyit jelent, mint levegő útján terjedő fertőző anyag, amely az emberi anyagon kívül fejlődött) és miazmatiko-kontagiózus betegségeket. Azt hitték tudniillik, hogy a betegségek egy részénél a kontagium a beteg emberről ráragad az egészségesre, a betegségek más részénél pedig a betegség keletkezését a talajban létrejövő fertőző anyagnak, a miazmának tulajdonították. Az előbbiek voltak a kontagiózus, az utóbbiak pedig a miazmatikus betegségek. Ha valamelyik betegség ezen két csoportba nem illett bele, akkor miazmatikokontagiózusnak nevezték. A fertőző betegségek ellen való védekezés mindaddig lehetetlen volt, míg nem ismertük kórokozóikat. Mióta ezen bántalmak okozóit ismerjük, megszűnt a nagy járványok veszedelme. Járványról (epidémia) akkor beszélünk, ha a fertőző betegségek valamely terület lakosságának jelentékeny részét támadják meg. Az olyan járványt, amely csak bizonyos helyeken fordul elő, míg más helyeken ritka, tájbetegségnek (endémia) mondjuk. Ha valamely fertőző betegség csak kevés embert támad meg, akkor azt mondjuk, hogy szórványosan fordul elő (sporadikusan). Ha teljesen egészséges embernél, például a bélsárban kolera- vagy tífuszbacillusokat találunk, az ilyen embert bacillusgazdának nevezzük. Az a körülmény, hogy a baktériumok belefutnak az ember testébe, még nem jelenti feltétlenül az illető egyénnek megbetegedését, aminek az a magyarázata, hogy az embernek van a természettől fogva olyan védőkészüléke, amely meggátolja a baktériumoknak a szervezetben való elszaporodását. A behatolt baktériumok és a szervezet között megindul a létért való harc és az erősebbé lesz a győzelem. Az olyan egyén, aki valamely fertőző betegségen már átesett, másodszor csak kivételesen betegszik meg benne, mert szervezete most már védett, azaz immunis lesz. Ezt az immunitást az orvosi tudomány fertőző betegségek esetén a szervezet gyógyítására használja. A fertőző betegségek iránt való fogékonyság különböző és nemcsak a baktériumok fertőzőképességétől, hanem az embernek általános egészségi állapotától is függ. Munkásoknál gyakran tapasztaljuk, hogy szervezetük ellenállóképességét (rezisztencia) nagymértékben megcsökkenti a rossz lakás, fogyatékos táplálkozás és a megerőltető nehéz munka. Ha tehát a fertőző bajok ellen védekezni akarunk, elsősorban testünk ellenállóképességének fokozására kell törekednünk. Nem elég az egyéni védekezés, hanem bizonyos általános egészségi szabályokat is meg kell tartanunk. Ilyen például a ragályos betegnek a hatóságnál való bejelentése, a betegnek elkülönítése, illetve kórházba való szállítása, a gyermekeknek a hatóság intenciójának megfelelőleg az iskolától való eltiltása, megakadályozása annak, hogy a beteget idegenek meglátogathassák és vele érintkezhessenek és végül a lakásnak megfelelő módon való fertőtlenítése. Festőipar. A budapesti szobafestő- és mázolósegédek szakegyletének 1893-ban már 39 tagja volt és 1897-ben a szakegylet köré tömörült tagok magukhoz ragadták az akkori ipartestületi betegsegélyző vezetését és a békéltetőbizottságot is. 1903-ban fönnállása 10 éves jubileumát ünnepelte a szakegylet és 1904 május 1-én jelent meg szaklapjuknak a Festők Szaklapjának első száma. Ugyanezen évben átalakultak szövetséggé. 1904-ben a szövetséghez tartoznak már az aranyozok, a címfestők, a fényezők szakosztályai. Ezenkívül a fővárosban 5 csoport, vidéken 06 csoport. A festők szövetsége 1923-ban csatlakozott az építőmunkások szövetségéhez. Festőipar higiénéje. A festők, mázosok és fényezők egészségét és életét súlyos veszedelmekkel fenyegetik azok a mérges festékek, amelyekre munkájuk közben szükségük van. A mérgező hatásos festékek között legnagyobb szerepük az ólomfestékeknek van. Már régóta beható kísérletek folynak aziránt, hogy a mérges ólomfestékek hasonló színű nem mérgesekkel pótoltassanak, mindeddig azonban csupán annyi haladás történt, hogy a poralakú ólomfestékeknek olajjal való eldürzsölése most már részben gépekkel történik magukban az ólomfestékgyárakban és így ezt az egészségre oly káros hatású munkát nem minden esetben maguk a festők végzik. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a festők átlagos élettartama az ólommérgezés miatt nagyon rövid. Így például Sommerfeld adatai szerint a festők átlagos élettartama 38,8 év. A festők egészségét nemcsak az ólom veszélyezteti, hanem egyéb mérges anyagokat tartalmazó festékek is károsítják, így például a régi festéseknek és olajbevonatoknak lekaparásánál és lecsiszolásánál igen gyakran réz, arzén és króm is szabaddá lesz. Ez okból újabb időben a nedves úton való eltávolítás kezd elterjedni, ami szalmiákszesszel, szappanlúggal, alkohollal, éterrel és benzinnel történik. A száraz úton való lekaparásnál, amikor festett kárpitokat, csiriz- és pépmaradványokat, mész- és cementrétegeket vagy gipszmaradékokat kell eltávolítani, a fejlődő por nemcsak mérges anyagoknak, hanem fertőző csiráknak belehelésére is bőséges alkalmat szolgáltathat. Az ólommérgezés veszélye a festőket a legkülönbözőbb üzemekben érheti, így például vasszerkezeti és gépgyárakban, ahol miniumot és ólomfehéret használnak, bádogáru- és vasbútorgyárakban, ahol a miniumon és ólomfehéren kívül még krómzöld-, krómsárga- és cinkfehérfestéket is használnak, továbbá kocsigyárakban, mezőgazdasági gépek gyártásánál, fabútorgyárakban stb. A festők sokat szenvednek a lélegzési szervek bántalmaiban, mert igen gyakran, főkép az új épületeken való munkánál ki vannak téve az időjárás mostohaságának. A gyakori köhögés nem egyszer tüdőtágulatra vezet. Emésztési bántalmak esetén gondoljunk ólommérgezésre is, amikor a foghús szélei és a fogközök is palaszürkék, a fogak pedig rendszerint barna színűek. Az ólom okozta tünetek között fontos az ólomkólika, amely görcsös bélösszehúzódások alakjában rohamokban lép föl. A szívbajok keletkezése a festőknél meghűlés okozta heveny sokizületi csúzzal hozható összefüggésbe. Festők a megerőltető munkán kívül sokat szenvednek a hőségtől, hidegtől, gőzöktől, gázoktól, szénoxidtól, szénsavtól, világítógáztól és lakkgőztől. Értágulások és lábszárfekélyek oka az álló munkában keresendő. Zúzódások és rándulások többnyire a létrákról való félrelépés következtében fordulnak elő. Égési sebeket a gyantának és enyvnek főzésénél és a mész oltásánál szereznek. Szembajok nem ritkák, mert vakarókéssel való munka közben idegen testek hullhatnak a munkás szemébe. Festőipar higiénéje