Társadalmi Lexikon - Madzsar József szerk. (Budapest, 1928)
J - Jogtudomány - Jókai Mór
Jogtudomány 333 kellett ilyen jelszóval állandóan figyelmeztetni a magyar milliók jogtalanságára. Keletkezése visszanyúlik a magyar munkásmozgalom első éveibe, a 70-es évekbe, amikor a munkásmozgalom a hatósági elnyomás miatt még nem teremthetett szociáldemokrata pártot, hanem a munkásmozgalom pártjának a neve is a jogtalanságra mutatott rá: „a választásra jogosulatlanok pártja“, „nemválasztók pártja“. A jelszó emlékeztetett a forradalom és a nép magyar költőjének, Petőfinek a soraira: „...valóban! . . . haza csak ott van, hol jog is van, S a népnek nincs joga“ és: „Jogot a népnek, az emberiség Nagy szent nevében, adjatok jogot, S a hon nevében egyszersmind, amely Eldől, ha nem nyer ki védoszlopot. Az alkotmány rózsái a tiétek, Töviseit a nép közé vetetek; Ide a rózsa néhány levelét S vegyétek vissza a tövis felét.“ — Egy időben a mezőgazdasági munkásmozgalom vidékein köszöntőmód is volt: „Jogot a népnek!“ „Követeljük!“ A szociáldemokrata pártnak a 90-es és a 900-as esztendőkben pártjelvénye volt ezzel a körirattal: ezt a pártjelvényt jogtűnek hívták és így nevezik sokan még most is a pártjelvényt, noha az alakja és a figurája más lett. Jogtudomány, a jogszabályok lényegével, fogalmuknak elemeivel, egyes államok jogparancsaival, azoknak keletkezéseivel, változásaival, kritikájával, helyesbítésükre vonatkozó állásfoglalással foglalkozó tudomány. Ebből kifolyóan a jogtudományok a következőképpen oszthatók föl. 1. Vannak közöttük olyanok, amelyek egyes államoknak valamely időpontban fönnálló jogszabályait írják le. (Leíró jogtudomány.) Minthogy az egyes államoknak különböző jellegű parancsai vannak, áll elő pl. a magyar magánjog, közjog, közigazgatási jog, büntetőjog, perjog stb. tudománya. 2. Vannak olyan jogtudományok, amelyek a jogszabályokat elemeikre bontják, meghatározzák ezeknek az elemeknek a fogalmát és rámutatnak ezeknek az elemeknek az összefüggéseire. (Jogtan. Jogi dogmatika. Vannak általános és különös jogtanok. Különös jogtanok: a magánjog, büntetőjogtan, perjogtan stb.) 3. Vannak jogtudományok, amelyek a jogszabályok változásait írják le. (Jogtörténeti tudomány.) 4. Végül vannak jogtudományok, amelyek a jogszabályok keletkezésének okával, céljával és azzal foglalkoznak, hogy mily viszonyban van a jog a hasznos, a célszerű, igazságos és erkölcsös fogalmával. (Jogbölcselet.) A jogtan, a jogi dogmatika, különösen a magánjogi dogmatika a római jogtudósok munkásságából fejlődött ki, s még ma is annak nyomait viseli magán. A római nemzet elsősorban „jogásznemzet“ volt. Justinianus császár 533-ban (K. u.) tudósaival kodifikáltatta az egész joganyagot. Ez a kodifikált hatalmas joganyag a római birodalom bukásával nem szűnt meg, átvette az egyházi állam és átvették a római birodalom romjain fölemelkedett germán államok is. A 17. század végén megindult természetjogi (másként: észjogi) iskola tanítása szerint a jogszabályokat, minden történeti előzménytől függetlenül, a tiszta észből kell levezetni, megalkotásuknál irányító elvül egyedül az állam és társadalom minél helyesebb kielégítését kell elfogadni. Ezt az irányzatot a történeti iskola váltotta föl, amely a jogot a „népszellem“ termékének fogta föl s amely a római joghoz való visszatérést hangoztatta. Mindezek az irányzatok megegyeztek egymással abban, hogy ez sem látta meg vagy nem akarta meglátni a jogszabályokban azt, ami azoknak lényege, azt tudniillik, hogy az uralkodó osztályok érdekeit szolgálják, osztálytörvények. Erre mindenkinél meggyőzőbben Anton Menger, a kiváló osztrák jogtudós mutatott rá, aki a szocialista állam jogát is kidolgozta Új erkölcstan és A jövő állama című műveiben. Ennek legteljesebb ellentéte az a fölfogás, amely a jogot az abszolút igazsággal azonosítja. A történelmi materializmus szerint a jog csupán függvénye, fölépítménye (Überbau) a gazdasági életnek. A mai jog két fő ága a magánjog és a közjog. A jogtudományok főleg ezzel a két főággal foglalkoznak. Jókai Mór, író, szül. 1825 február 18-án Révkomáromban, megh. 1904 május 5-én Budapesten. A magyar regényirodalom legérdekesebb alakja, akinek a maga korára példátlan nagy hatása volt, a romantikának világviszonylatban is egyik legnagyobb írója. Már kilencéves korában közlik két versét. 18 éves korában egy színművével akadémiai pályaművet nyer. A pápai kollégiumban megismerkedik Petőfivel, akivel szoros barátságot köt. Ügyvédi oklevelet szerez, de hamarosan az irodalomnak szenteli magát. Első regénye 1846-ban jelent meg. Egyre jobban a radikális ifjúság hatása alá kerül. 22 éves korában lapot szerkeszt. Tagja lesz a Pilvax kávéházbeli „közvélemény asztal“-nak és nevéből az y-t elhagyja. Mint az ifjúság egyik vezére, részt vesz a 48-as forradalomban, egyik szövegezője a 12 pontnak, de ezt a hitvallását később politikai pályáján megtagadja. Puha, ingadozó ember volt és már akkor sem voltak erős meggyőződései. Petőfi közvetlen barátságának hatása alatt 1848 végéig még a legvörösebb vörös. Közben feleségül veszi a nálánál jóval idősebb Laborfalvi Rózát, korának egyik legnagyobb magyar színésznőjét, aki miatt Petőfi és családja meghasonlik vele. Így jut a mérsékelt Nyáry hatása alá és 1849 elején a kibékülés politikájának szolgálatába szegődik. Az „Esti lapok“-ban azt hirdeti, hogy a nemzet nem az uralkodó, csak a reakció ellen küzd, nem támad, csak védekezik. Madarász László rendőrminiszter ezt a kínos mérsékletet mással magyarázza és hazaárulónak kiáltja ki. Csak Kossuth higgadtsága és Nyáry barátsága mentette meg. Április 14-ike, a függetlenségi nyilatkozat után csatlakozik a többséghez és radikális köztársasági lesz. Világos után sokáig bujdosott, míg végül felesége kijárta, hogy fölvették a komáromi kapituláltak névsorába és így menlevelet kapott. Sajó álnéven kezd irogatni és önti a regényeit. Öt évvel a forradalom után a Délibáb címlapján már ásvai Jókay Mórnak írja magát. Az abszolutizmus alatt nem azért mesélt, hogy ébrentartsa az álmokat, hanem hogy feledtessen. 1863-ban a perszonális unió érdekében alapított lapjában, a Honban az országos törvények végrehajtását sürgeti, mire perbe fogják és a katonai törvényszék egyévi vasban töltött nehéz börtönre ítéli. Büntetését a felére szállítják le, de Jókai csak egy hónapot tilt, azt is kedélyes formák között. Politikai és társadalmi beállítottsága 1867-ig alakul ki és attól később sem tér el. Nem volt soha vérbeli politikus, inkább hiúság és az firtas kedvtelés vezette, ezért úszott mindig a megalkuvás árjával. Annyira híve az osztrák" spartí”kiegyezésnek. "Hogy olyan közutálatban álló férfiút, mit jungnaut, a b bresciai hóhért, leghíresebb regényében, az I-ijj—feklesúr-líimagyarrá vedlő egyénnek ábrázolja és eljutva a lojalitás legszélsőbb—határáig. •Jóka !