A földgömb 4. (1933)
1933 / 2. szám - Mihalik László dr.: A Körös vízrendszerének múltszázadi szabályozása
A FÖLDGÖMB A MAGYAR FÖLDRAJZI TÁRSASÁG NÉPSZERŰ FOLYÓIRATA IV. ÉVFOLYAM, 1933. 2. SZÁM. A Körös vízrendszerének multszázadi szabályozása* írta: Dr. MIHALIK LÁSZLÓ. Az az izgalom, amit az alföldi folyók múlt áprilisi aggasztó magas vízállása és helyenkénti kiöntése előidézett, elénk tárja, hogy mily hősi küzdelembe kerülhetett a Tisza és mellékfolyóinak megfékezése a múlt század második felében. Ma a hatalmas védőgátak mögött nyugodtan hajtjuk fejünket nyugovóra. Ha minden évtizedben egyszer a szokatlan magas vízállás aggódóra ráncolja is homlokunkat, mégis biztosítva vagyunk a nagyobb katasztrófa ellen s ezt a biztonságot a XIX. század hatalmas mérnöki munkájának köszönhetjük. Ez a nagyszerű munka szabályozta a Körös-vízrendszer kanyargós, szűkmedrű, örökös kiöntésekkel fenyegető folyóit is. A Körös-vízrendszerhez tartozó folyók: a Fehér-, Fekete- és Sebes- Körös, meg a Berettyó. A Fehér- és Fekete-Körös egyesülése után Kettős- Körös a folyó neve, a Sebes-Körös és Berettyó torkolatán túl Hármas-Körös. A folyók a Keletmagyarországi Szigethegységben erednek. Amint az Alföldre jutnak, esésük hirtelen megcsökken, törmeléküket lerakják, majd a törmelék lábától kanyargós mederben haladnak torkolatukig. A szabályozás előtt ez a meder még csak annyira van kimélyítve, hogy kisvíz idején is alig tud feladatának megfelelni. Baj az is, hogy ez a meder nagyon kanyargós. Kanyargásaival az alföldi szakaszon több, mint felével hosszabbítja meg az egyenes utat. Lassúságához az is hozzájárul, hogy nagyon kicsiny az esése, kilométerenként alig néhány milliméter. Csekély vize lomhán mozog tova.. A nagyszámú malomgát felduzzasztja az amúgy is lassan mozgó vizet és elmocsarasítja a vidéket. Mi történik, ha megkondul a vészharang s az éjszakába ijesztő rémként sikolt bele a kiáltás: Jön az árvíz! Szennyes habok borítják a síkság termőföldjét, sírbaszállnak a hozzáfűzött remények, rombadőlnek a sárból épített otthonok. A víz mormolásába belevegyül a vészharangok zúgása, menekülő állatok ordítása s a lakosság kétségbeesett segélykiáltó sírása. A körösvölgyi lakosság sokszor élt át ilyen borzalmat az árvízmentesítés előtt s a szabályozás évei alatt. A legnagyobb árvizek a folyószabályozás kezdetét megelőző időszakra esnek, tehát az 1856 előtti évtizedekre. Legtöbb feljegyzés maradt ránk az 1816., 1830. és 1855. évi árvizekről. * Az 1816. árvíz nagyságára nézve tájékozódást nyújtanak a következő adatok: a Fehér- és Fekete-Körös vize nyolc napon át emelkedett, nyolc napig maradt meg legmagasabb szintjén M. T.ARAD. KÖNYVTÁRA NöverékHispró