Föld és Ég, 1971 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1971-01-01 / 1. szám

TAVAK ÉS CIPRUSOK A­Z Alpok hegyei jó darabig hűséges kísérőink maradnak, bármelyik irányból közelítjük meg Itáliát. A megérkezés Franciaországból a legotthonosabb. A francia riviéra felől szinte észrevétlenül jutunk át az olasz riviérára. Hegy, tengerpart, növényzet, levegő változatlan marad, csak az emberek sokasága, taglejtése, hangerős­sége, beszédsebessége alakul át. A legszuggesztí­­vebb Jugoszlávián átkelni Olaszországba. A Karszt-hegység szívfájdító kopársága után fel­üdítő látvány ,,a borzongó, kékhúsú tenger, nagy, lassú barázdáival, s rajta napfény, és felleg árnya, s vitorlák, fehér lepkeraj­’. (Szabó Lőrinc): M­i most északról jutunk le olasz földre. Az Alpok gerince viharfelhős felvonást zár le s napfényes, új jelenetet vezet be. A határátlépés egyszersmind átlépést jelent egyik évszakból egy másikba. Körülöttünk kicserélődik ember és táj egyaránt. A fenyőgyanta szagát felváltja az olajfa, a magnólia, a tamariszkusz mézédes illata ... A Dolomitokon át visz tovább útunk. Formák­ban és színekben talán ez az Alpok leggazdagabb része. Távoli képe is varázslatos. Közelből még komplikáltabbnak találjuk a kőarabeszkeket, s a sejtelmes lilaszínek sem veszítenek lenyűgöző hatásukból. A felszíni ellentétek döbbenetesek. Nincs átmenet a vízszintes és a függőleges vonal között. A virágos alpesi rétekből merész vad­sággal szöknek a magasba a szél, a jég és az eső által levetkőztetett fantasztikus sziklabércek. C­ortina (1210 m magas) a leghíresebb magas­lati üdülő és nemzetközi sportközpont a 3000 méteres dolomit csoportban. A 2000 métert meg­haladó három hágóról bepillanthatunk a jég hó­tiszta, csendes világába. A futóárkok, a bunke­rek és a katonai temetők az első világháború bor­zalmait idézik emlékezetünkbe. Az Adige völgye a Münchenből a Brenner-hágón át Velencébe érkező évszázados közlekedési útvonalat jelölte ki. A hegyvidék csendjét a középkorban a tár­­szekerek zörgése verte fel, a mostani forgalom azonban egy szakadatlan autófolyam eszeveszett rohanását mutatja. A dómjában megtartott nagy egyházi zsinatjáról (1545—1563) híres Trento után az Adige eresz­kedő völgyét követő szerpentin két oldalán az egyre emelkedő hőmérséklet hatására az alpi növényzetet felváltja az illatos, sokszínű Föld­közi-tengeri flóra. S a természet csodájára, az emberi szem gyönyörűségére a hibiszkuszok fehér-lila bóbitáját, a citrom- és narancsfák aranyló gyümölcsét s a ciprusok sötét lándzsáját kristálytiszta hegyi tavak tükrözik. Itt sorakoz­nak az Alpok déli lábánál a természet bőkezű szépségadakozásából a táguló völgyeket díszítő ékkövek: a Garda-, a Como- és a Maggiore-tó. A Comoi-tó Bivisionil 2

Next