Föld és Ég, 1976 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1976-02-01 / 1. szám
A kőolaj- és földgázkutatás perspektívái Napjainkban, amikor az energia a világgazdaság központi kérdése és politikai események szereplője lett, a kőolajról szinte minden nap szó esik valamilyen összefüggésben. Ezek között az összefüggések között azonban kevesebb szó esik azokról a természeti tényezőkről, amelyek meghatározták Földünkön a kőolaj- és földgázkészletek térbeli eloszlását. A kőolaj és a földgáz jövőjét, a még feltárható készletek nagyságát pedig bizonytalan találgatások jellemzik. A tudomány azonban főbb vonásaiban ma már ismeri azokat a természeti törvényeket, folyamatokat, amelyek a szénhidrogének keletkezését, felhalmozódását meghatározzák és ennek alapján már reálisan becsülhető fel e legfontosabb energiaforrásnak a jövője is. A kőolaj szerves keletkezését ugyan még ma is vitatja néhány tudós, az azonban kétségtelen, hogy a kőolaj és az éghető földgáz döntő többsége szerves anyagok bomlásából keletkezett. Ezt bizonyítja, hogy a kőolajban megtalálható a növényi és az állati élet legfontosabb anyagainak, a klorofillnak és hemoglobinnak a bomlásterméke, hogy a kőolajban ma is hatalmas mennyiségű baktérium él és szaporodik, és mikroszkóppal rengeteg szerves maradvány, virágpor, spóra, kitinpáncélkák figyelhetők meg. Amióta az ember lehatol az óceánok 10 kilométeres mélységébe is, közvetlenül megfigyelheti, hogy az elpusztuló parányi élőlények szinte havazáshoz hasonlóan hullanak alá hatalmas tömegben a magasabb régiókból. Különleges víz alatti kamerákkal erről a folyamatról már filmek is készültek. A tengerek élővilága önmagában is hatalmas. A nagy folyók azonban a szárazföldről is igen nagy mennyiségű szerves anyagot szállítanak a tengerekbe. Különösen gyorsan halmozódik fel a pusztuló szerves anyag a tengeröblökben vagy nagyobb beltavakban, a nagy folyók deltavidékén, ahol a sós víz és édesvíz határán valóságos katasztrófazónák alakulnak ki. Ezekben a zónákban a szerves anyag oxidálódása miatt elfogy az oxigén és ez a különleges redukciós közeg a rothadó iszapban megteremti a kőolaj és földgáz keletkezésének feltételeit. Mindez azért alapvetően fontos, mert napjainkban már meglepő pontossággal határozható meg a földi élőanyag tömege és ha ismerjük a földtörténet múltjában a tengerek és szárazföldek eloszlását, akkor az élőanyag mennyiségét a távoli földtörténeti időszakok vonatkozásában is felbecsülhetjük. Régóta ismert törvényszerűség, hogy a földtörténet távolabbi időszakaiban a tenger szerepe még nagyobb volt, mint manapság, sőt voltak olyan időszakok, amikor még egyáltalán nem léteztek szárazföldek. A legkezdetlegesebb tengeri élőlények a modern radioaktív kormeghatározások alapján már hárommilliárd évvel ezelőtt is éltek, azt mondhatjuk tehát, hogy Földünkön mintegy 3 milliárd év óta megvolt a lehetőség a kőolaj és földgáz keletkezésére. A kérdést komplikálja, hogy a kőolaj és földgáz sohasem marad meg keletkezési helyén, hanem kis fajsúlya miatt az üledékrétegekben felfelé vándorol. Ez azonban csak a tudomány számára jelent nehézséget a kőolajtelepek eredeti képződési helyének nyomozása során, mert ugyanakkor éppen ennek a vándorlásnak köszönhető az, hogy a kőolaj különböző tömött, át nem eresztő rétegek csapdájába esve, kis helyen hatalmas koncentrációban halmozódik fel. Különösen a boltozatszerű kőzetrétegek azok, amelyek alatt a szénhidrogének összegyűlhetnek. Ilyen boltozatokat elsősorban a hegységképző erők alakítanak ki az üledéktömegek összepréselése, felgyűrése, magasba emelése révén. A világ csaknem valamennyi jelentős kőolajtelepe e boltozatszerű geológiai szerkezetekben található. Ebből következik, hogy a kőolaj kutatása szempontjából mindig is elsősorban a különböző hegységrendszerek előterében lévő üledékes medencék jöttek számításba és a Közel-Kelet hatalmas olajkincse is, amely a világ könnyen kitermelhető kőolajkészletének több mint a fele, szintén ehhez az övezethez tartozik. Alapvető- A kőolaj mindig a likacsokban helyezkedik el. Az ábrákon a likacsok három fő típusa látható