Folklór Archívum 15. (1983)
II. Természetfölötti lények
Nem tud nyugodni, mert más sírjába temették 101. Szaván meghalt az öreg Bagi. Katolikus volt, ezért a katolikus temetőbe akarták temetni. De a kis katolikus temető már betelt, ezért a legrégibb sírt fölásták, és oda temették. Bagi éjjelente hazajárt, a lakásban minden szanaszét szórt: a káposztásköveket dobálta, tányérokat tördelt össze. Reggelre azonban minden rendben volt. Egyszer a felesége végre megszólította: „Minden jótét lélek dicséri az Istent. — Én is dicsérném, de nem lehet. Ég föld ura vögyön be! — Nem vesz be, minek temettetek oda az öregember sírjába! Az nem hagy pihenni. Vegyetek ki, vigyetek a református temetőbe!” Ki is vették, és eltemették a református temetőbe, új sírhelyre. Többet nem is kísértett. (Rádfalva, Kasza Józsefné, 1876.) Bűnös halott, gyermeket vesztett. 102. Ezek edevalósiak voltak, lúzsokiak, ennek a Marikának az urának a nagypapája volt, elmentek a piskói temetőbe legeltetni a lovakkal éjszaka, mert ott nagy fű volt. Megrakták a tüzet, elkezdték sütni a tököt. Egyszer csak odamegy egy gyönyörű piros fékötős asszony. Leült, de nem szólt egy szót sem, annyi nem sok, csak nézték, de nem szólt. Egyszer csak elkezdi a menyecske, hogy: „Jaj, jaj...”, oszt elkezdett fiazni. Megszülte a gyerekét, aztán megszült megen egyet, aztán a harmadikat is meg akarta szülni, de a férfiak úgy megijedtek, még a hajik is az égnek állt, és elmentek. Az asszony meg nagyon rítt, hogy nem mehet be sem a pokolba, sem a mennybe, amíg három gyereket meg nem szül, oszt sírva könyörgött, hogy várják meg, amíg megszüli őket. Halott asszony volt ám, életében elcsinylta a gyerekeit, azt az Úristen csak úgy bocsátott volna meg neki, ha valaki előtt megszüli a három gyereket. (Lúzsok, Kun Istvánné, 1904.) 103. A halott temetése után bizonyos okokból nem tud pihenni, hazajár. Például tudtak egy asszonyról, aki azért járt haza, mer gyereket vesztett, ezért nem tudott nyugodni. Odajárt sokáig a szilvafához, amely alá gyermekét temette. Hazajárhatott azért is a halott, mert valamilyen kedves tárgyát, például pipa, bot, kalap, stb. nem temették el vele. Javai által megtudakolták az okot, a megjelölt tárgyat eltemették a sírjába, mire a halott megnyugodott s nem kísértett többé. (Rádfalva, Szekeres József, 1891.) Bűnös halott, hamisan esküdött 104. Azt mondik, aki hamisan esküszik, nem veszi be a föld. Az én anyósom, mikor odakerült Fokra, — markóci lányról — ment hozzájik egy okorági asszony, az egy kicsit megtébolodott, mert hamisan esküdött, az ura nagyon megverte. Egyedül bolyongott, fékötőt csinált, akinek csinált, az befogadta, így kallódott. Nyáron ott vót nálunk, minekünk is fékötőt csinált, azt az anyósom befogadta. Elbeszélte.