Heinrich Gusztáv: A német irodalom története 1. - A MTA Könyvkiadó Vállalata 48. (Budapest, 1886)
VII. A nemzeti epika
264 VII. A NEMZETI EPIKA. ismeri a Nibelung-éneket. Opitz Márton (t 1639) a század legtekintélyesebb költője, és Schottel György (t 1676), korának legkitűnőbb német grammatikusa, tudnak ugyan róla, de csak Lazius megjegyzései és idézetei alapján. Végre a XVI. század közepe táján van ismét szó a nagy eposzról. Bodmer Ján, Jak. (f 1783), az ismeretes svájczi író, ki a régi német nyelv és irodalom iránt érdeklődött, megtudta, hogy' Hohenems várában a Nibelung-éneknek egy kézirata van, melyet 1756-ban kölcsön kért és tanulmánya tárgyává tett. Bodmer azonban sem a költemény nyelvét nem értette kellően, sem költői értékét nem látta be teljesen. Nem is tartotta az egész művet kiadásra méltónak.1 2 Hozzájárul, hogy e kézirat közepéből hat levél hiányzik. Bodmer azért csak a költemény második felét 1 Ez az úgynevezett Hohenems-Lassberg-féle kézirat (C), mely az utolsó Hohenems gróf halála után (1759) valami Frickart ügyvédnek és utóbb (1816) Lassberg Józsefnek birtokába ment át. Lassberg halála óta (1855) Fürstenberg herczeg könyvtárában van, Donau-Eschingenben. Az előszóban így nyilatkozik a műről: «Es ist einigen Neugierigen (?) zu gefallen geschehen, dass man etliche merkwürdige Stellen aus dem födern (vorderen) Theile des Gedichtes von den Nibelungen absonderlich ausgezogen hat. Man siebet keinen Anschein (semmi kilátás arra), dass er jemals werde ganz gedruckt werden. Es ist in der That für den Ruhm des schwäbischen Zeitpunktes am besten gesorget, wenn man nicht Alles, was noch im Staube verborgen lieget, an den Tag hervorziehet.» (A XVIII. századnak az egész középkor «schwäbischer Zeitpunkt» és minden középkori költő «Minnesinger» volt.) Hogy a Nibelungének második része mennyire tetszett az öreg Bodmernek, abból is láthatni, hogy később Die Rache der Schwester czímmel maga is földolgozta tartalmát, gyarló hexameterekben és minden költői erő nélkül (Calliope von Bodmern. Zweiter Band, Zürich 1767.)