Szinnyei Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban 1. kötet - A MTA Könyvkiadó Vállalata 8. (Budapest, 1938)
A romantika - V. Jókai elbeszélései és regényei - I. Jókai fejlődése
JÓKAI ELBESZÉLÉSEI ÉS REGÉNYEI 199 romantika hatása még igen erős. Ezt maga is bevallja, mikor Hugo Viktort és Sue Eugent mondja mestereinek. A francia romantikus regényeknek föntebb elsorolt tulajdonságait jóformán mind megtaláljuk legelső regényében és novelláiban. Sötét pesszimizmus, embergyűlölet, a vad őstermészet s a régi, boldog korok iránti rajongás nyilatkozik meg ezekben is. Ambíciója volt, mint mondja, olyan helyeken járni, „ahol még pegazus patkója nyomot nem hagyott.“ Történetei valóban exotikus vidékeken, Afrika sivatagain, vadregényes, lakatlan hegyvidékeken, emberektől elhagyott ingoványok között és „avar“ pusztákon játszanak. Maguk a történetek pedig tele vannak a legvadabb borzalmakkal, a legrémesebb jelenetekkel, szörnyű gyilkosságokkal, végtelen lelki szenvedésekkel, könyörtelen bosszúval, testvérszerelemmel, szenvedő angyalokkal, rendkívüli különcökkel, torzalakokkal és ördögi gazemberekkel. Sötét, kifürkészhetetlen végzet uralkodik felettük, titokzatosság burkolja homályba őket, jóslatok és átkok teljesülnek rajtuk. Megjelennek későbbi ideális, vagy kaméleonszerűen változó hőseinek első mintái (gr. Szilárdy Leander és Körmös István a Hétköznapokban). A hatásvadászatnak minden eszközét felhasználja, hogy olvasóinak idegeit túlfeszítse, s hogy ámulatba ejtse őket képzeletének legrendkívülibb teremtményeivel. Humoros elbeszéléseiben éppen úgy kedveli a furcsát, a rikítót, a valószínűtlenül torzat, mint a komolyabban. Előadásában is követi mestereit: szereti a kirívó ellentétek halmozását, a patetikus és meghökkentő reflexiókat, a dagályos, hatást keltő kérdéseket, aposztrofálásokat és felkiáltásokat, a ritkított betűkkel való hatásvadászó aláhúzásokat.