Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 1. (1879)

Jókai Mór: Maguk ketten

2 JÓKAI MÓR : MAGUK KETTEN. No ez hát gazdag fizetés volt Petőfinek, de nem ért az semmit Frau Rézinek: ő prózaibb gondolatokkal táplál­kozott. A két szobaár már két hónapi szállásbérrel tartozott, összesen nyolc forintokkal. Máig is kiderítetlen körülmény, hogyan engedte Frau Rézi ily nagyra felszaporodni a tar­tozást , hanem hát tény, hogy így volt. Abban az esztendőben nagyon rosz termés volt a sel­­meci ezüstbányában , azt a nyolc ezüst forintot, a­mivel a két költőnek ki kellett volna fizetni a Frau Rézit, bizonyo­san ott felejtették a föld alatt. Pedig hát ki kellett volna költözni a lakásból. Pálffy jó conditiót kapott, Petőfit pedig vitte a távolság utáni vágy. Már pedig sárkány nem ül oly utalkodottan a rábí­zott kincsen, mint a­milyen híven őrizte Frau Rézi a maga két szobaurát, hogy azok el ne párologhassanak szó nélkül. Voltak holmi lefoglalható realitásaik a szobában, s mint­hogy Frau Rézi szobáján kellett keresztül járniok , bucsu­­zatlanul elmaradniok csupán azoknak martalékul hagyása mellett lehete. Azonban itt van expertus Rupertus ! Guszti előállt a jó tanácscsal. S a bekövetkező estén végre lett hajtva a stra­­tagéma. Sándor és Berti otthon maradtak a szobájukban s úgy tettek, mintha tarkliznának.­­ A­míg azonban az ajtón hallgatózó sárkány azt hallá, hogy Petőfi ugyancsak rója a tercet, quartot, négy felsőt, az alatt Berti a kinyi­tott ablakon át, az utcán álló Gusztinak kiadogatja szépen a köpönyeget, mellényt, csizmát, fehérneműt, a­mi mind­kettőjük gazdagságát képezte. — No meg ezt a Horatius Flaccust­ is! — sugá­rerti. Erre, nem tudni micsoda ördög ütött Gusztiba, elkez­dett az utcán fenhangon kacagni. Kicsinyben múlt, hogy az egész stratagémát el nem árulta. — De már ez charactertelenség ! — förmedt rá fogcsikor­gatva Berti. A­min az még jobban nevetett. — Mates ! — kiálta Petőfi, lecsapva az asztalra a kár­

Next