Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 1. (1879)
Jókai Mór: Maguk ketten
2 JÓKAI MÓR : MAGUK KETTEN. No ez hát gazdag fizetés volt Petőfinek, de nem ért az semmit Frau Rézinek: ő prózaibb gondolatokkal táplálkozott. A két szobaár már két hónapi szállásbérrel tartozott, összesen nyolc forintokkal. Máig is kiderítetlen körülmény, hogyan engedte Frau Rézi ily nagyra felszaporodni a tartozást , hanem hát tény, hogy így volt. Abban az esztendőben nagyon rosz termés volt a selmeci ezüstbányában , azt a nyolc ezüst forintot, amivel a két költőnek ki kellett volna fizetni a Frau Rézit, bizonyosan ott felejtették a föld alatt. Pedig hát ki kellett volna költözni a lakásból. Pálffy jó conditiót kapott, Petőfit pedig vitte a távolság utáni vágy. Már pedig sárkány nem ül oly utalkodottan a rábízott kincsen, mint amilyen híven őrizte Frau Rézi a maga két szobaurát, hogy azok el ne párologhassanak szó nélkül. Voltak holmi lefoglalható realitásaik a szobában, s minthogy Frau Rézi szobáján kellett keresztül járniok , bucsuzatlanul elmaradniok csupán azoknak martalékul hagyása mellett lehete. Azonban itt van expertus Rupertus ! Guszti előállt a jó tanácscsal. S a bekövetkező estén végre lett hajtva a stratagéma. Sándor és Berti otthon maradtak a szobájukban s úgy tettek, mintha tarkliznának. Amíg azonban az ajtón hallgatózó sárkány azt hallá, hogy Petőfi ugyancsak rója a tercet, quartot, négy felsőt, az alatt Berti a kinyitott ablakon át, az utcán álló Gusztinak kiadogatja szépen a köpönyeget, mellényt, csizmát, fehérneműt, ami mindkettőjük gazdagságát képezte. — No meg ezt a Horatius Flaccust is! — sugárerti. Erre, nem tudni micsoda ördög ütött Gusztiba, elkezdett az utcán fenhangon kacagni. Kicsinyben múlt, hogy az egész stratagémát el nem árulta. — De már ez charactertelenség ! — förmedt rá fogcsikorgatva Berti. Amin az még jobban nevetett. — Mates ! — kiálta Petőfi, lecsapva az asztalra a kár