Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 3. (1880)

Név nélkül: Petőfi István

552 PETŐFI ISTVÁN, leírhattuk. Ő továbbra is nyugodt, hallgatag maradt, végezve az élet fárasztó munkáját, mint annyi más, kitől a sors megtagadta a szereplést, a ragyogást.­­ Életrajzi adataiból álljanak itt a következők : Petőfi István 1825-ben született s apja mesterségét foly­tatva, a mészárosságra adta magát. Mikor a forradalom kitört, a bátyja versein fellelkesült ifjú, hazáját védendő, a honvédek közé állott s végig harcolta azok dicső küzdel­meit, miközben kapitányságig vitte föl. A szabadságharc leveretése után besorozták közkatonának az osztrák had­seregbe s 1850-ben a német «Bund» megbízásából Schleswig- Holsteinba küldött osztrák hadtesthez osztatott be. Szeren­csétlenségére ott járt akkortájt Pataky, a magyar emigrá­ció ügynöke, hogy az osztrák csapatok szellemét kipuha­tolja s följegyezte magának elég oktalanul azokat a magyar fiukat, kikre egy esetleges katonalázadás alkalmával szá­míthatni vélt, anélkül azonban, hogy őket beavatta volna e quasi összeesküvésbe. Patakyt később elfogták az osztrákok s megtalálták nála e névsort, mely sokakra oly végzetessé vált, anélkül, hogy az illetők csak álmodtak volna az egész dologról, így járt Petőfi István is, kit Pataky természetesen szin­tén fölvett jegyzékébe. Petőfit a következő évben a kato­naságtól szabadsággal elbocsátották. Péterváradra ment, folytatandó mészáros mesterségét, de 1852 nyarán pár napra felrándult Pestre különféle bevásárlások végett. E közben történt Pataky elfogatása, a nála levő jegyzék fölfedezése és ennek alapján Petőfit, ki sógornője (Szendrey Júlia) máso­dik férjénél, Horváth Ádám egyetemi tanárnál volt szállva, elfogták s a theresienstadti fogházba hurcolták, hol három évet töltött. A fogságból kiszabadulva, miután egy évig Horváth­­nál tartózkodott, Geist Gáspár csákói pusztájára ment ga­zdatisztnek, hol egész haláláig buzgón működött. Szor­galma, erélye és rendíthetlen becsületessége mindjobban

Next