Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 3. (1880)
Név nélkül: Petőfi István
552 PETŐFI ISTVÁN, leírhattuk. Ő továbbra is nyugodt, hallgatag maradt, végezve az élet fárasztó munkáját, mint annyi más, kitől a sors megtagadta a szereplést, a ragyogást. Életrajzi adataiból álljanak itt a következők : Petőfi István 1825-ben született s apja mesterségét folytatva, a mészárosságra adta magát. Mikor a forradalom kitört, a bátyja versein fellelkesült ifjú, hazáját védendő, a honvédek közé állott s végig harcolta azok dicső küzdelmeit, miközben kapitányságig vitte föl. A szabadságharc leveretése után besorozták közkatonának az osztrák hadseregbe s 1850-ben a német «Bund» megbízásából Schleswig- Holsteinba küldött osztrák hadtesthez osztatott be. Szerencsétlenségére ott járt akkortájt Pataky, a magyar emigráció ügynöke, hogy az osztrák csapatok szellemét kipuhatolja s följegyezte magának elég oktalanul azokat a magyar fiukat, kikre egy esetleges katonalázadás alkalmával számíthatni vélt, anélkül azonban, hogy őket beavatta volna e quasi összeesküvésbe. Patakyt később elfogták az osztrákok s megtalálták nála e névsort, mely sokakra oly végzetessé vált, anélkül, hogy az illetők csak álmodtak volna az egész dologról, így járt Petőfi István is, kit Pataky természetesen szintén fölvett jegyzékébe. Petőfit a következő évben a katonaságtól szabadsággal elbocsátották. Péterváradra ment, folytatandó mészáros mesterségét, de 1852 nyarán pár napra felrándult Pestre különféle bevásárlások végett. E közben történt Pataky elfogatása, a nála levő jegyzék fölfedezése és ennek alapján Petőfit, ki sógornője (Szendrey Júlia) második férjénél, Horváth Ádám egyetemi tanárnál volt szállva, elfogták s a theresienstadti fogházba hurcolták, hol három évet töltött. A fogságból kiszabadulva, miután egy évig Horváthnál tartózkodott, Geist Gáspár csákói pusztájára ment gazdatisztnek, hol egész haláláig buzgón működött. Szorgalma, erélye és rendíthetlen becsületessége mindjobban