Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 3. (1880)
Név nélkül: Petőfi-irodalom
PETŐFI-IRODALOM: jao-jao no sin rázkodni-reszketni enyim szív sin hu tsái iszy szív oh benne gyermek hjü-tsie iszy hi / oh oh gyermek ah ! mi tshié háo hi / szép meg jó ah ! schi só pao hi / világ hol tisztelni ah ! Tá tschjang mán se hai Nagy folyam tele viz tschhy lu schang-schang ő folyik hullámozva sjang-szy mán tschung vagy betelni benső tschhi jí jang-jang őt elárasztani nagyban iszy tschháng ái uo gyermek igazán szeretni engem hi hu tschhu kheu miért szégyenlem kibocsátani száj uo tschháng hí ni én mindig szeretni téged kuó jü 'fű-mit túl tenni apa-anya Tszy uo is hu tschjan Mióta én először látni tsi tschy ör sin legott felismerni tiéd szív pang uei nuan tschhun akkor lenni vala enyhe tavasz hu ping süe tshin egyszerre jég-ha meglepni keu sjang-uang hi ! ha elfelejteni ha uo pu tszy juan én nem gyermek (reád) haragudni