Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 3. (1880)

Névy László: Petőfi olasz tanulmánya

PETŐFI OLASZ TANULMÁNYA. Irta NÉVY LÁSZLÓ. 1. MELTZL HUGÓ tagtársunk értekezése után alka­lomszerűnek tartom az olaszoknak Petőfi költészete iránt tanúsított érdeklődésével és lelkesedésével szem­ben megemlíteni, minő előszeretettel viseltetett nagy köl­tőnk az olasz nyelv és költészet iránt, mikor legfeljebb magában, a géniusz önérzetével gondolhatta, hogy egykor idegen nemzetek is fognak az ő dalaiban szívhez szóló, emelő, gyújtó hangot találni. Petőfiben a költői őserő volt megtestesülve. Utánozni, talán ha akart volna, sem tudott volna. Egyénisége oly határozott, hogy magát megtagadni rá nézve lehetetlen lett volna. De ez távolról sem teszi azt, hogy a megszerezhető ismeretek becsét méltányolni ne tudja. Nem foglalkozott sokat az elméletekkel, de égett a vágytól, hogy a világiro­dalom nagy szellemeit közvetlen forrásból, az illetők nyel­vén ismerhesse meg. Gúnyolta, mikor alkalma volt a közép­szerűséget, a művészet ügygyel-bajjal dolgozó mesterembereit, de rajongott mindenért, a­mi a géniusz bélyegét viselte homlokán. Az a néhány év, melyet hányattatásai után a szabad­ságharc kitöréséig, nyugodtabb munkásságban tölthetett.

Next