Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 5. (1881)
1881 / 2. szám - Radó Antal: Egy uj olasz Petőfi-forditó
EGY ÚJ OLASZ PETŐFI-FORDÍTÓ, RADÓ ANTAL. ÚGY mennyire megkedvelték Olaszországban szabadságharcunk költőjét, annak elég ékesszóló bizonyítéka az, hogy napról-napra szaporodik az olasz Petőfi-fordítók száma. Még alig került ki a sajtó alól az a díszes kötet, melyről most akarunk szólani, már a Rivista Europea egy új fordítótól, Alfredo Mazzától közölt sikerült mutatványokat, s pár hét múltán egy palermói költő fogja megismertetni az olasz közönséget Petőfinkkel. Bármenynyire van okunk örülni a buzgóságon, melylyel Olaszországban fordítják és olvassák koszorúsunk verseit, egyet mégis fájlalnunk kell a dologban: azt, hogy az olasz fordítók — talán csakis az egy Cassonet kivéve — nem Petőfit, hanem Petőfi fordítóit fordítják. Minthogy pedig eddig Petőfinek sem a német, sem a francia irodalomban nem igen akadt minden tekintetben jeles fordítója, természetes, hogy azok a «másodkézből» való fordítások csak nagyon gyenge képét nyújthatják nagy költőnk szellemének. Bolla, egy derék trieszti tanár, aki már régóta foglalkozik nemzeti nyelvünk és irodalmunk tanulmányozásával, belátta Uhland mondásának igazságát, hogy a fordításokból idegen költőt sem jól megérteni, sem jól megítélni nem !*