Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 8. (1882)
1882 / 4. szám - Endrődi Sándor: A szerelem Petőfi lyrájában
A SZERELEM PETŐFI LÍRÁJÁBAN. Irta ENDRŐDI SÁNDOR. A korláttalan természet Vad világa vágyai, én. Petőfi. Z emberek a legegyszerűbb igazságokat rendesen legkésőbben fedezik fel s művelődésünk történelméből tisztára ki lehet mutatni, hogy a cifra mindig megelőzi a hasznosat. így történt ez az érzelmek és gondolatok világában, a költészetben is. Az alliteratió megelőzi a rímet, a sallang az öltözetet, a mese a valót, az affektatió az érzelmet. A támadnak kimagasodó lángelmék, kik a lelkükben elhelyezkedett iránytű biztos jelzése mellett széles utakat hasítanak maguknak fel az égig, a halhatatlanságig — de ragyogó igazságaikkal évszázadokon keresztül inkább a csodálat, mintsem az ismeret tárgyai. Képtelenek vagyunk őket összes fényükkel felfogni, szemünk nem bírja ki szellemük lobogását s így szerencse, ha merészségüket, tüneményszerüségüket megértjük, míg alkotásaiknak legtöbb bája, gondolataik nagysága s érzelmeik mélysége nagyrészt titok marad előttünk s későbbi századok megoldására vár. Innen van, hogy az elmélet, mely mindig utána cammog a gyakorlatnak, a költészet művelői előtt csak legújabban meri hirdetni ezeket a sokáig ismeretlen, de annál fontosabb szavakat: egyszerűség,őszinteség, jellemzetesség!