Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 8. (1882)
1882 / 5. szám - Bartók Lajos: Petőfi szobra előtt
412 PETŐFI-ÓDÁK. Egy érintéstől régi tisztasága Mind visszatér s él a halálra mart : Érintett szobrod’ tisztító varázsa Akkép gyógyítsa a beteg magyart ! Nem fúl mocsárba a leáldozó nap Bár megsáppadva ott hanyatlik el; Csúcsán a hajnal-ringató oromnak Ifjúit pompában új pályára kel, És egy kiáltás lesz a föld : «Hah! ő az! A hősök napja, az alpári nap !» — Dicsőségünk csak völgyben pihenő sas, Ha egyszer mozdul, az egekre csap! S ha egy szív sem lesz Árpád nemzetében Hozsannát verni honja üdvbre ? Akkor — ne félj — fenséges csodaképen Megdobban majd szobrának érő szíve ! S ha jő a vész s nincs ajk, mely tettre rázz’ Az alvó népet isten igazán ? Majd akkor, mint ítélet harsogása Dördül érc ajka: Ébredj föl, hazám! Abrányi Emil. II. PETŐFI SZOBRA ELŐTT. Ez érc szobornak zendüljön meg ajka ! Olvadjon ön zenéje lánghevében ! Mert méltó dalba őt ki foglalandja. Hogy lelkesítve lelke is elégjen ? Szólj, oh Petőfi ! szólj, szívek királya ! Szívünkből, nézd, nem dal, de köny fakad, S dicsfényedet szemünk még most se látja A vesztedért omló könyek miatt ! (Egyetértés.)