Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 1. (1883)
1883 / 7. szám - Győry Vilmos: Petőfi szülőiről
! PETŐFI SZÜLŐIRŐL. (Levél a „Koszorú“ szerkesztőjéhez.) T. Szerkesztő úr! A „Koszorú“ utóbbi számában Petőfi atyjának gyászlapjáról lévén szó, a közlemény e sorokkal végződik: „Feltűnő ezen a gyászlapon, hogy Petrovics István már Petőfi, neje Hrusz Mária Hersz Mária néven szerepel, a költő egyetlen fia , Zoltán pedig mint Géza említtetik. Köszönetre érdemes munkát végezne, a ki e pontok s általában e gyászlap története felől felvilágosítást nyújtana a Petőfi-Társaságnak. “ Ha minden pontra nem is, de egykettőre, én nyújthatok felvilágositást s azt tenni mulaszthatatlan köteleségemnek is ismerem. Petőfi atyja is, anyja is a budapesti ágostai hitvallású evangyélmi magyar egyház hallottjai. Mindakettőnek neve egy és ugyanazon lapján van feljegyezve halotti anyakönyvünknek, még pedig a 25 lapon ekképen : . 14 sz. 1849 Március 21 (halálozás napja) Március 23 (eltemetés napja) Petőfi István Nógrádmegyei születésű feleséges mészáros. 58 éves (halál oka) typhus (Beszentelés helye) Pest (Temető lelkész) Székács József.“ De nemcsak ezen anyakönyvi adat, hanem megvan egyházunk levéltárában azon halottkém-orvosi bizonyitvány is, mely akkor a lelkészi hivatalra beküldetett. Ez betűről betűre igy hangzik: „ Halottkém-orvosi bizonyitvány azon vizsgálatról, mely az alulirt által Pesten a belvárosban Zöldkert uczába 481 szám alatt végbevitetett. Petőfy István ur, mészáros, Nógrád megyéből, 58 éves. Evangel : nős , meghalt mart: 21-kén Typhusba. Pesten, Mart: 22. 1849. (Ezen dátum valószínűleg a bizonyitvány kiállításának napja.) Eltemettetés ideje Mart: 23-ka. Erényi s. k. Ezen bizonyitvány hármat tesz kétségtelenné ; először azt, hogy az Erődi Béla úr által beküldött gyászlap teljesen hiteles, igazi; másodszor azt, hogy Petrovics István, élete utolsó évében már a fia által fölvett Petőfi nevet használta maga is; harmadszor azt, hogy a szülőpár ekkor hol lakott. Úgy emlékszem, hogy a Zöldkert utca a mai Reáliskola utca volt, s így az akkori 481 számú házat, vagy legalább hajdani helyét nagyon könnyen meg lehetne állapítani. Valószínű pedig az, hogy Petőfi atyja az ekkor Pesten dúló cholera-járványnak esett áldozatául, melylyel a cholera-typhusz együtt szokott járni. Petőfi anyjáról is nyújt némi felvilágosítást anyakönyvünk és a gondosan eltett halottkém-bizonyítvány. Az anyakönyv, ugyancsak fennebb említett 25. lapja 19-dik tételében ezt mondja: „1849. Május 17 (halálozás napja) Május 18 (temetés napja) : Özvegy Petőfi született Hrus Mária Turócmegyei születésű, 58 éves, epekór; Pest; Székács József“. A halotti szemle pedig igy szól : „Bizonyitvány az alulirt által a Terézia-városban Erdősoron 93 szám alatt végbevitt halotti vizsgálatról. A meghalt kereszt és vezetékneve : Petőfi Mária született Hrus. születés helye, kora és hitvallása : Turóc Vármegy. 58 Éves Evangelicus. Életmódja és állapotja: Özvegy Mészáros Mesternő. A halál oka: Epekórban. A betegség neme:............ A halál napja és órája : Május 17 reggel 4 órakor. Az illető orvos neve: Dr. Sas. A meghalt iránt tett különös rendeletek (! sic !)............. A temetés ideje és módja: Május 18 reggel. Kelt Pesten Május 18 1849. Ábel L Halottkém.“ Ezen egyszerű kis okmányból is kiviláglik nehány adat. Az első, hogy a gyászjelentés Hersz Máriája, minden kétségen kívül sajtóhiba! Hiszen lám, még a főváros halotti szemléjében is egymásután ott van két nyomdahiba: „rendeletek“ és „módja“, pedig az hivatalos nyomtatvány volt! Mily könnyen megeshetett hasonló hiba a kivált cholera-járvány alkalmával nagyon is hevenyében kiadatni szokott gyászjelentéseknél. A második, ami valószínű : az özvegy Petőfiné még szűkebb körülmények között élhetett, mint még férje életében. A belváros Zöldkert utcája mégis csak belsőbb utca volt, mint az akkori Erdősor, — mely — amint még magam is nagyon jól emlékszem, — igazán egészen falusias, alacsony házikókból, mondhatnám,gunyhókból állt akkoron, a Terézváros végén valóságos homokbuckákkal szemközt. Az özvegy Petőfiné ezen új, még szerényebb lakásába bizonyára Szent- György napján költözött ki (April 24-ikén), az akkori költözési szokásszerint, s őt is a cholera ragadta el (igy értem az epekórt, mely epemirigynek is neveztetett) két hónappal férje halála után. Az özvegynek orvosa, Dr. Sas, ha nem csalódom, Dr. Sass István, jelenleg Tolnavármegyének köz- KOSZOR - 109