Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 2. (1884)
1884 / 50. szám - Telegdi László: Petőfi Sándor életéből
700 KOSZOK 0 Üvöltés, csörtetés és tüsszögő lélekzés. Mindig közelebb és közelebb jött. Azt hitte, hogy érze a lélekzést , s viszszatarta a magáét. Az első alak lehorgasztott fejjel, s behúzott farkkal szaladt el mellette. A második is. Nem mozdult! már semmit se gondolt, csak azokat nézte, melyek merev, üveges szemmel jöttek és mentek. A harmadik alak megállt. Ez meglátta, vagy kiszimatolta őt. Görcsösen a fához kapaszkodott. Föl akart reá mászni, de mintha meg lett volna bénulva. Tompa, kétségbeesett kiáltás kelt ajakán. A farkas meghökkent, aztán egy ugrással a védtelen emberre rohant. Boliszláv arcán érté az orrt, vállain érté az előlábakat. Némán küzdött egymással a kétségbeesett ember s az éhes állat. A hold hirtelen kisütött s megvilágitá a rettentő képet. Más farkasok tolakodtak oda. A küzdelem csakhamar véget ért. A falka üvöltve kamara egyik alárendelt hivatalnoka, — oppositiót csinált a kormánynak azzal, hogy az »Életképekkel — mint a társadalmi élet legolvasottabb divatlapját, ellenzéki szellemben s tartalommal szerkesztette. E félszeg állapotot Bécsből azzal vágták ketté, hogy Frankenburgot Bécsbe, a magyar királyi kancellária mellé kinevezték német tolmácscsá. 1846-ban, de különösen 1847-ben két kiváló tehetségű szépirodalmi író tűnt fel irodalmunkban: Jókai Mór mindent magával ragadó, dús phantásiája és Vas Gereben (Radákovics József) humoros elbei széleseikkel; ezekhez járult Arany János, »Toldi« pályadijas költője. Jókai és Vas Gereben dolgozatai nagyrészint az »Életképek«-ben jelentek meg; »Toldi«-val pedig 1847-ik évi február 4-én a Kisfaludi társaság, — mint pályanyertes művel, — ejtette ámulatba teljesen váratlanul az olvasóközönséget. Frankenburg Bécsbe távozása fontos »incidens«-ként hagyott nyomot a divatlapok s száját nyalva hömpölygött tova. A földön szétrongyolt ruhák, haj és vérnyomok voltak láthatók. Az a farkas, mely először támadta meg a szerencsétlent, utoljára távozott arról a helyről, hol Boliszláv állt. Földre horgasztott fejjel gyorsan követte aztán tovasiető társait. A teli hold reáveté rikító fényét s megvilágitá a farkas képét. Csak egy szeme volt, s homlokának bal felén széles sebhely vonult keresztül, körében. Az »Életképek« szerkesztését többen törekedtek hatalmukba keríteni, de Jókaira szállott át és már 1847-ki julius kezdetével az ő szerkesztésében jelent meg. Petőfi nászutjáról viszszaérkezván Pestre, az »Életképek« segédszerkesztője lett. Az »Életképek« hasábjait Jókai kitűnő dolgozatokkal töltötte meg, s a lap Frankenburg eltávozásával mégis sokat veszített úgy érdekességéből, mint keresettségéből. A »Pesti divatlap« és »Honderű« hasonló sorsban részesültek, kivált az utóbbi s attól fogva, amint annak szerkesztése Zerffi Gusztávra szállott át. Magyarország belélete, politikai és társadalmi fogalmai, irányzata és éltető légköre 1825-től kezdve óriási átváltozásokon és szív, alak, eszmei fogalom-módosulásokon mentek keresztül. 1825-től 1836-ig az ősi magyar alkotó Hiányos állapotokat törekedtek helyreállítani és ezeket a bekövetkezett kárigények s államjogi körülmények elodázhatlan követeléseihez képest kitakarozgatni. . Magyarországon tulajdonkép nem létezett kormány, a budai s bécsi dicasteriumok és a helyhatóságok, csak állandó mozgásban lévő és folytonos PETŐFI SÁNDOR ÉLETÉBŐL, IV. Petőfi a forradalom alatt. Míg az előbbi fejezetben elbeszélt dolgok történtek, az ország politikai és társadalmi tényezőinek mozgalma elkeseredett tusává változott át. Apponyi az »administrátori rendszer« gépezetét erőlködött minden áron működtetni ; az ellenzék pedig Battyány Kázmér gróf és Kossuth intéző hatalma által a védegylet fiókjai utján, a törvényhatóságokat tartották saját céljaikhoz képest folyvást szító s fokozott izgalomban. Bécsben szembeszökőleg sajátságosnak találták, hogy Frankenburg, a budai kir. mint