Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 2. (1884)
1884 / 51. szám - Telegdi László: Petőfi Sándor életéből
810 KOS ZORÍJ 1848-ki julius 2-án Debrecenben »A 1- i földi Hírlap« cimmel az első v 1- 1 A vidéki magyar politikai hirlapot indítottam meg. A fővárosból lapomnak tetét léni Farkas Károly és Komlósy Imre Debrecen város követei, — valónak állandó levelezői, dolgozótársai, különösen Farkas K. a mérvadó körökből olyan híreket tudott igen korán megírni, melyeket a fővárosi lapok írói sem tudtak előbb kiszámuklálni. De hogy közvetlen szemlélődés után is megismerjem az országgyűlés belviszonyait s a rohamosan változó események tényezőit: Augusztus elején Pestre mentem , s mint lapszerkesztő Ludvigh János képviselőházi jegyzőtől állandó jegyet kaptam, melylyel folyvást bejárhattam a képviselőházba. Ekkor a lapszerkesztőknek nem volt elkülönzött helyük, hanem a képviselők padjaiba vagy bárhova beülvén, ott jegyezgettek. A márciusi napoknak, — minden azelőtti úrbéri, egyéni, nemesi állapotokat és jogviszonyokat egyszerre széttépő eseményei — a néptömeget teljesen váratlan és készületlenül lepvén meg, a köznép értelmesebb része, mindenféle olyan népszerű nyomtatványokat, ponyvairodalmi termékeket keresgélt, amelyekből tájékozódást, körülményes felvilágosítást találhatna a rohamosan beállott csodálatos átváltozásokra vonatkozólag. Ez okán Lajos öcsém (a debreceni könyvárus) azzal bízott meg, hogy írassak Petőfivel valami olyan ponyairodalmi versezetet az »alkotmányos királyság szélléjében az uj magyar aeráról.« Petőd mint republikánus, természetesen, erre nem vállalkozott. Pesten tartózkodásom alatt reggelenként a gőzhajón Sárosy Gyulával (őt az igazságügyminiszter az aradi váltótörvényszéktől akkor tette át Pestre a váltójeltörvényszékhez) a Császárfürdőbe jártam. Ez alkalommal többször beszélgettünk a nép szellemi fejlesztéséről, a ponyvairodalom feladatairól. Elbeszéltem neki, hogy Petőfi felszólításomra olyan irányzatú versezet írására nem vállalkozott. Midőn 1849-ki február végén hazakerültem az erdélyi táborozásból, Sárosyt is, mint menekültet, Debrecenben találtam- Első találkozásunkkor azonnal azzal az értesítéssel lepett meg, hogy ő vállalkozott az általam Petőfinél hiába szorgalmazott ponyvaírodalmi versezet megírására, Sárosy e versezettel csak 1849-iki május végére készült el és »junius 1-je napján, pénteken délután 3 órakor a kollégiumban, a mint csak szuszszal bírta, világit adattára megfúrta az Aranytrombitát, melyet az örök igazság parancsolatjára, ő a népnek készített.« Az aztán egy hét múlva megjelent e címmel: »Ponyvára került Aranytrombita, az örök igazság parancsolatjára mondva csinálta Sárosi Gyula.« Ezzel egyidejűleg Arany János és Komlósy Imre is hozzá fogtak olyan ponyvairodalmi versezetek készítéséhez. Arany János az »Alföldi Hírlap« 1849-ki junius 8 iki, 57-ik számában közölt ily címmel: »Mutatvány a ponyvairodalomnak, Arany Jánostól készített legújabb termékeiből« 5 versszakot, melynek utolsó verse eként szólott: Száradjon el inkább A két kezem vállig; Hisz még én belőlem Derék honvéd válik. Megyek Debrecenbe Jó éjszakát bátya! — Leszek még a világ Kossuth katonája, Ország katonája. (úgy emlékszem, hogy e versezet nem található fel Arany összes költeményei közt.) Gvomlósy versezetének pedig ez volt a címe: »Tárogató vasárnap délutáni olvasmány. A népnek irta Debrecen fia.« E két műből csak mutatványok jutottak az olvasó-közönség kezébe ; a kinyomatott ívek, — a muszkák jövetele miatt, — idejében megsemmisittettek. Az »első felelős független magyar minisztérium« uralomba lépésekor, H.Szoboszlóról vagy Böszörményből egy Sílye nevű kovácsmester (a nevekre már határozottan nem emlékszem) beállította e e gd i könyvárushoz Debrecenben egy pár csirkével és egy csomó kézirattal. Mind a kettőt felajánlotta ajándékban, azon szerény kéréssel, hogy ha alkalmasnak találja a kézirat tartalmát, nyomassa ki. A versezet csekély igazítással megérdemelte a kinyomatást. »A magyarok aranykora« címmel jelent meg, s belőle maga a Telegdi-könyvkereskedés legalább 200,000.